Volt olyan tanárod, amelyik rosszindulatú volt valamelyik osztálytársaddal?

Konkretumokban velem volt egy, alt.suliban, de szerencsere nem az en tanarom volt, csak 1x jott helyettesiteni tesire, osszevonas miatt. Mindenki bemutatkozott neki, es eleg sok gyerek nevet kifigurazta, de nem aranyos mondokaval, hanem szinte serto, banto hangnemben es megjegyzesekkel.

Beszoltam neki, hogy ez eleg szegyen, hogy tanarkent, 40 evesen azt erzi, meg kell alazzon gyerekeket (erdemben minden gyereknek latszott, eg a pofaja a gunyolas miatt, es.eleg sok introvertalt oszt.tarsam volt, akik kifejezetten kellemetlenul ereztek magukat), es ez igy szerinte rendben van.

Mivel pici faluban eltunk, egy bolt volt, onnantol kezdve nem neztunk egymasra, iskolaban sem, ilyesmi.

Elsonek igazgatoival fenyegetozott, amire en azt mondtam, oke, azonnal mehetunk is. Talan 10~11 eves lehettem.

Egyebkent mindig olyan tanaraink voltak, alt suliban, gimiben, fosuliban, akik a gyengebb kepessegueket sem bactattak, nem peceztek ki senkit, szeretettel es turelemmel alltak hozzank. Szerencsesnek erzem magam az osszes tanarom miatt.

Gimim utolsó évében volt és én voltam az elszenvedő alany. Annyi volt, hogy párokban kellett dolgozni, és én csináltam meg mindet, a "párom" még csak bele sem nézett a "közös" munkába, így be sem tudtuk mutatni. Nekem meg sikerült azt mondani a tanárnak, amikor rá kérdezett, hogy velünk mi van, hogy majdnem kész vagyunk vele. Csak utólag esett le, hogy ez szokott lenni a tipikus "nincs kész, igazából bele sem kezdtünk, de valamit mégis mondani kell" szöveg.

Onnantól kezdve úgy vette a tanár, hogy csak én vagyok az osztályban: csak tőlem kérdezett, de mindegy milyen választ adtam; sosem volt jó. Vagy az angol kiejtésembe kötött bele, vagy hozzám vágta, hogy neveletlen fruska vagyok, mert azt mertem mondani, hogy nem tudom a kérdésre a választ. Szóval igazából mindenbe belekötött, de már rögeszmésen. Egyszer egy fiú leejtette a terem másik végében a tollát és engem próbált meg leszidni..

A fiúk nagyon élvezték a helyzetet és szórakoztatta őket, hogy végre, életemben először utált és kipécézett egy tanár. A lányok közül páran meg próbáltak bátorítók lenni.

Akkor nagyon pocsékul éreztem magam, főleg, mert úgy éreztem (és a mai napig is amúgy), hogy ez jogtalan volt, és nem az én hibám volt az egész. A rosszszájíz emiatt továbbra is megvan, de már nagyjából elengedtem a dolgot.