Büszke vagy rá, hogy magyar vagy?

Olyan dolgokra szoktam büszke lenni, ami mögött teljesítmény van.

Amögött, hogy épp magyarnak születtem és nem németnek vagy románnak, semmi teljesítmény nincs.

Pont ahogy arra se vagyok büszke, hogy kék szemem van vagy, hogy 180 magas vagyok...

Legfeljebb örülsz neki, mint bármelyik más tőled független tulajdonságodnak (2-estől lopva: kék szem, magasság, esetleg, hogy nem hízol könnyen stb)

Én például örülök annak, hogy a magyar az anyanyelvem, mivel így mindig tudom hasonlítgatni más nyelvekkel, valamint mivel komplexebb, mint pl az angol, ezért lehet már amiatt is könnyebben tanultam meg, mert egyszerűbbnek véltem. :)

Én nem vagyok rá büszke (pontosan ami miatt az előttem szólók mondták),de szégyellem is,ez már maga a tettek miatt van,amit ugye mások az ország nevében csinálnak,meg a sok bunkó,és nagyképű ,,de mire fel?!" ember. Mindenhol vannak,de itt pláne!

Egyedül a nyelvnek örülök most már,mert az egyik legnehezebb nyelv,és ezt anyanyelvszinten tudni nem kis dolog szerintem,talán még hasznát is veszem a jövőben egyszer:D Ugyanakkor a kiejtés is olyan,hogy pl egy angol nem igazán tudja a magyart kiejteni szépen (gondolom az abc miatt),de így a magyar miatt mi más nyelvek kiejtését könnyebben át tudjuk venni sok gyakorlattal,szóval ez így előny.

Orbán óta már nem, komplett idiótának néz bennünket azóta fél világ,

tegyük hozzá,teljesen jogosan.Szégyen ami itt megy.

Most pl. a forma1-es pilótákat cseszegetik,undorító ez a kormány.

Félig magyar vagyok, félig olasz, nevem is olasz, szóval külföldön nem is feltételezik azt, hogy magyar vagyok, ha nem szólalok meg magyarul. Én szégyellem, hogy magyar vagyok, és inkább olasznak vallom magamat külföldön. Lehet lepontozni. Főképp ezért is utálok magyarnak lenni egyébként, mert a magyarok mindenre irigyek, alapdolgokra is, például arra, hogy félig olasz vagyok, pedig ennek egy olyan információnak kéne lennie, amire mindenki tojik, mert kit érdekel? Ennek ellenére állandóan tapasztalom az irigységet itt is akarhànyszor ezt leírom, sőt a valóságban is. Irigységből beszólnak, : ,,TE NEMIS VAGY ÓLASZ, NEM LEHEC" ,,NE VALJAD MAGAD ÓLASZNAK, BISZTOS NEM IS ISMERED A KÚLTÚRÀJUKAT", meg egyéb ilyen szintű mondatok.

De van egy kérdésem az ilyenek felé: Mégis honnan veszitek, hogy én mit ismerek, mit nem, mennyit éltem kint, meg hasonlók? 🤣 Mondjuk nem is tartozik senkire, csak gyűlölöm ezt a már-máe gyerekes szintű, gyomorforgató irigységet a semmire.

Nem. Ahogy arra sem vagyok büszke, hogy fehér vagyok, arra sem, hogy zöld a szemem, és arra sem, hogy két kezem van. Ezekért semmit nem tettem, ahogy azért sem, hogy magyar vagyok, tudomásul veszem és elfogadom, ennyi.

Nagyon komplexusosnak és zavartnak kell ahhoz lenni, hogy valaki ilyen, tőle teljesen független tényezőkre büszke legyen, vagy kérkedjen velük.