Mire jó a téli időszámítás? Az embereknek az lenne a normális ha minél többet világosban lennének a szabadidejükben,nem? Aki nem így gondolja annak egyáltalán nincs szabadideje,vagy csak dolgozik meg alszik! Sajnálom az ilyen embereket!

> És kit zavar az óraállítás? Engem nem zavar

Az óraátállítás miatt évente kétszer változtatsz a szokásaidon, más időpontban megy le, kel fel a nap, mikor az óramutató az X számjegyre mutat, akkor más magasságban van a Nap. Sőt mivel a Nap minden nap máskor kel és nyugszik, sőt más a nappalok és éjszakák hossza is, így évente nem is kétszer, hanem 365-ször alkalmazkodik mindenki. Hogy az óraátállítás nem zavar, az rendben – engem sem különösebben –, de te jelentetted ki, hogy márpedig te nem fogsz változtatni a szokásaidon, változtassa meg a Nap a szokásait. Ehhez képest viszont mégiscsak változtatsz a szokásaidon, sőt ahogy írod, még csak nem is zavar a dolog.

> Pontosan azért,mert esti lény az ember,este van a szabadideje,tehát este legyen világosban!

Azt, hogy az ember esti lény azt nem az órához, hanem a Nap járásához, az világosság-sötétség ciklusához viszonyítva értettem, függetlenül attól, hogy milyen időszámítással vagy milyen időzóna szerint írjuk fel számokkal az időt. Ma pl. a Nap Budapesten 5:27-kor kelt, és 20:12-kor nyugodott. Az éjszaka, napnyugtától a napkeltéig tartó időszak közepe 0:49-kor van. Viszont ha látsz egy embert az utcán mondjuk 3:00-kor, akkor az 99,9999% eséllyel *még* ébren van és nem *már* ébren. Pedig a 3:00 a napnyugtától majdnem 7 órára van, a napkeltéhez meg csak másfél órára.

Aki hosszabb ideig nyaral, vagy kötetlen munkaidőben dolgozik, így maga osztja be az idejét, az hajlamos eltolni az alvási ciklusát, nem szeretne mondjuk 8:00 előtt felkelni, de szívesen fennmarad éjfélig, vagy még tovább is. Tehát tekinthetjük ezt az emberi működés természetes formájának (az más kérdés, hogy dolgos hétköznapokon alkalmazkodnunk kell ahhoz, hogy mikor kezdődik a munka, mikor kezdődik az iskola stb…). Az ember tehát egy olyan lény, akinek az ébrenléti ciklusának egy egész jelentős része napnyugta utánra tolódik, és akinek az év jelentős részében az alvási ciklusa a napfelkelte utáni időszakra tolódik. Ezért nem éppen reális arra törekedni, hogy az ember ébrenléti ciklusa és a nappal egybeessen.

~ ~ ~

Viszont mindez teljesen mellékszál. Te azt kérdezted, hogy mire jó a téli időszámítás. Az az eredeti, a nap pályájához képesti korrekt időszámítás. Hogy a nyárit jobban szereted az egy dolog. Én is jobban szeretem. De nem ez volt a kérdés. Attól függetlenül, hogy jobban szeretem a nyári időszámítást, az a „megerőszakolt” időszámítás, a téli a helyes. És ha a téli is maradna meg az óraátállítás eltörlése után, még mindig csinálhatjuk azt, hogy úgy változtatunk az életvitelünkön, hogy az ember szabadidejének nagyobb része essen nappalra.

Az a gond, hogy két egymástól tulajdonképpen független dologról beszélgetünk, és át-átcsúszik a téma az egyikből a másikba. A napoknak alapvetően háromféle ciklikussága van:

1. A csillagászati ciklus. Ez az, ami fix, ami változtathatatlan. Ez jelenti azt, hogy mikor kel a nap, mikor van a zeniten (mikor látszik a legmagasabban az égen), mikor nyugszik, mikor áll a nadíron (a zenittel átellenes ponton).

2. A másik az ember napi ciklusa, hogy mikor kel, mikor kezd el dolgozni, mikor ebédel, mikor fejezi be a munkát, mikor eszi meg a vacsorát, mikor fekszik le aludni.

3. Meg van az időmérésből származó ciklus, hogy hány kisebb egységre – órára – osztjuk fel a napot, azonos, vagy változó egységekre osztjuk-e fel, hogy a csillagászati ciklus egy adott állásának milyen számot feleltetünk meg az órán.

Mivel az első, a csillagászati ciklus az, ami olyan, amilyen, amin nincs módunk változtatni, így alapvetően két kérdéskör merül fel:

1. Hogyan igazítsuk a tevékenységeink ciklusát a csillagászati ciklushoz, a sötétség-világosság változásához, napfelkelte előtt, vagy után keljünk-e fel, munka előtt vagy munka után töltsük a szabadidőnket, a szabadidőnk mekkora hányadát töltsük világosban vagy éppenséggel sötétben.

2. Hogyan mérjük az időt, a csillagászati ciklus adott fázisának milyen számot feleltessünk meg az időmérőnkön (óránkon), hova tegyük a 0. órát a csillagászati ciklushoz képest.

Ez a két fő kérdés. Hogy aztán a tevékenységeinkből fakadó ciklus és az időmérésből fakadó ciklus hogy viszonyul egymáshoz – milyen számot mutasson a digitális óra, illetve melyik számjegyre mutasson az óramutató az analóg órán akkor, mikor felébredünk –, az a fenti kettő következménye.

~ ~ ~

És akkor vegyük az elsőt, a csillagászati ciklusnak és a tevékenységeink ciklusának az egymáshoz való viszonyát. Ugye erre írtam az előző választ, az ember alapvetően nem 100%-ig nappali lény, a tevékenységeinek a ciklusa kicsit eltolódik az esti időszak irányába.

> Pontosan arra kell törekedni,hogy az ember ébrenléti ciklusa,és a nappal egybeessen,mert az őseid is úgy éltek,ha nemtudnád!

Nemtudnám. Mert nem igaz. Egy felnőtt ember alvásigénye 7–8 óra. Persze ez egyéni jellegzetességektől, meg életkortól is függ. Az egyszerűség kedvéért számoljunk 7 órával. Csakhogy a nappalok és éjszakák hossza meg változó. Szimmetria okok miatt elég egyszerű kiszámolni, hogy egy év során átlagosan 12 órásak a nappalok és az éjszakák is, így az ébrenléti ciklusunknak átlagosan napi 5 óráját kénytelenek vagyunk sötétben tölteni. Még a nyári napfordulókor is itt nálunk 8 órát van sötét, így minimum 1 órát még ekkor is sötétben lennénk kénytelenek ébren lenni. Az más kérdés, hogy az ébrenléti ciklusunk ennél hosszabb időszaka esik a sötétebb időszakra. A téli napfordulókor meg alig 8,5 órás a nappal, így minimum 8,5 órát vagyunk kénytelenek sötétben ébren lenni.

Hogy az ősember, azelőtt, hogy megtanult volna tüzet rakni, mennyi időt töltött alvással azt nem tudom. Sejtésem szerint más sem a világon. Lehet, hogy többet, mert pl. a csimpánzok napi 12 órát alszanak. És élek a gyanúval, hogy lehet, hogy pont azért kezdet el csökkenni az alvásigényünk, mert megtanultunk tüzet rakni.

Tehát az ember az ébrenléti szakaszának egy nem elhanyagolható része a napnyugtától a napkeltéig tartó időszakra esik. De melyik részére? A napkelte előtti időszakra vagy a napnyugta utáni időszakra? Minden történelmi emlékünk arra utal – pl. a Bibliában, vagy antik írásokban is vannak rá utalások –, hogy az ember nem a napkelte előtti, hanem a napnyugta utáni időszakra időzítette az ébrenléti ciklusának azon szakaszát, amit sötétben töltött. Praktikus oka is van ennek, az emberek azért elég régóta fogyasztanak drogokat, és itt leginkább az alkoholra gondolok. Munkát végezni – főleg mezőgazdasági munkát végezni – világosban lehet. Szabadidőt eltölteni meg lehet sötétben is. Ha most 2:00-kor kelnénk, rendeznénk egy lakomát, meginnánk egy-két kupa bort, akkor utána a munka, hát nem lenne túl hatékony. Ha viszont előbb dolgozunk, és utána rendezünk lakomát éjfélig, akkor nem gond, ha közben megiszunk néhány kupa bort, reggelre kipihenjük magunkat.

Sőt ennél még cifrább dolgok is voltak. Ugye éghajlati sajátosságok miatt a mediterrán vidéken ott a szieszta, az emberek a pihenőidejük egy részét akkora teszik, mikor a legnagyobb meleg van. Nyilván cserébe az éjszakai alvás rövidebb, így az ébrenléti időszaknak még nagyobb hányada esik a sötét időszakra. Azt is tudjuk, hogy a középkorban volt szokás az is, hogy az emberek este lefeküdtek aludni, az éjszaka során viszont felkeltek, tevékenykedtek, ettek-ittak, vendégségbe mentek, majd visszafeküdtek aludni reggelig. Nyilván ebben az esetben is az ébrenléti időszakuk nagyobb része esett a sötét időszakra.

~ ~ ~

A második kérdéskörről, a csillagászati ciklus és az óra viszonyának történetéről egy hosszabb esszét lehetne írni. Igyekszem röviden összefoglalni:

A sumérok a napkeltétől a napnyugtáig tartó időszakot 12 részre osztották (12-es számrendszerben számoltak). Napnyugta után mesterséges világítás hiányában érdemi munkát nem végeztek, az már a szabadidejük volt, amit nem volt szükség különösebben méricskélni, a szabadidejében az ember azt és akkor csinál, amit akar. Viszont mivel a nappalok változó hosszúságúak voltak, így az órák is változó hosszúságúak lettek.

Később az éjszakát is elkezdték felosztani, volt, ahol elsőre csak 3–4 részre, majd általánossá vált az éjszakának is a 12 részre osztása, szintén változó hosszúságú órákkal. Így lett egy nap ha nem is 24 órás, de 2*12 órás. A Nap 0 órakor kelt, 6 órakor volt a legmagasabban az égen, este 0 órakor nyugodott, és este 6 órakor volt az éjszaka közepe. Ezt a 2*12 órás felosztás mind a mai napig visszük magunkkal, a 14 órát szoktuk délután 2 órának is nevezni.

Majd elkezdtek olyan időmérő eszközök elterjedni – pl. vízórák – amiknél kezdtek gondot okozni a változó hosszúságú órák, kvázi minden nap újra kellett „kalibrálni” ezeket. Idővel tehát áttértünk az azonos hosszúságú órákra. Elsőnek alapvetően a napkelte maradt a 0. óra.

Itt jött be a probléma, hogy nem lehetett pontosan tudni, hogy mennyi idő van még hátra sötétedésig. Itáliában bevezettek egy új rendszert, ahol a napnyugtához rögzítették a 0. órát. Tehát a Nap mondjuk a napéjegyenlőség idején 0 órakor nyugodott, 6 órakor volt az éjszaka közepe, 12 órakor kelt, 18 óra jelentette a delet. Nem elsőként találták ezt ki, korábbról is van hagyománya, amit a zsidó és a keresztény szokások is megőriztek, pl. a shabbat (a szombat) a pénteki naplementétől a szombati naplementéig tart. A kereszténységben meg a nagyobb ünnepnek van előestéje, ami már az ünnepnaphoz tartozik, lásd szenteste, húsvét vigíliája. Amúgy az itáliai rendszert több európai ország átvette. a 17. században még Csehországban ezt használták. Illetve bizonyos helyeken, ha csak alternatív számlálásként is, de a 19. századig élt ez a számlálás.

És jött a leglogikusabb rendszer. Ugye négy kitüntetett időpont van egy napon belül, a napkelte, a zenit (mikor a nap a legmagasabban áll az égen), a napnyugta, és a nadír (ami a zenit átellenes pontja). Ha a napkeltéhez vagy a napnyugtához tesszük a 0. órát, akkor a másik három mindegyike mozogni fog az év során. Ha viszont a zenithez vagy a nadírhoz tesszük a 0. órát, akkor legalább ez a kettő fixen 12 órára van egymástól, tehát ez a két pont kitüntetettebb. A zenithez nem célszerű tenni, mert az pont kettévágná az ébrenléti ciklusunkat, így a nadír lett leglogikusabb választás.

Ennek számtalan előnye volt. Pl. egy pontos analóg órával és a nap helyzetével meg lehet határozni az északi irányt. Egy szextánssal és a pontos idő ismeretében meg lehet határozni a földrajzi helyzetet, ami az óceánon való hajózásnál igencsak hasznos volt. Fogalmazzunk úgy, hogy az csillagászati ciklus és az időmérés ciklusa a leglogikusabban lett összekötve.

~ ~ ~

Aztán jött az óraátállítás ötlete…

De erről majd a következő válaszban. Folyt. köv…

És akkor nézzük meg, az óraátállítás ügyét. Miről van itt ténylegesen szó?

Arról van szó, hogy az emberi tevékenységet toljuk el a csillagászati ciklushoz képest, és nem arról, hogy hogyan toljuk el az időmérést a csillagászati ciklushoz képest. A bevezetésének gazdasági oka volt, a cél az volt, hogy a világítással spóroljanak. Egészségügyi okok, vagy az, hogy az emberek a szabadidejük nagyobbik részét töltsék világosban, az egyáltalán nem volt szempont. Az ilyen természetű előnyök csak afféle járulékos következmények voltak.

Persze ehhez nem kellett volna a harmadik dolgot, az időmérés módját piszkálni, elég lett volna azt mondani, hogy keljünk egy órával korábban, együnk egy órával korábban, fejezzük be a munkát egy órával korábban, feküdjünk le egy órával korábban. Csakhogy természetesen a tevékenységeink ciklusához kell igazítani a nyitvatartási időket, a menetrendeket meg mindent. Ha békén hagyjuk az órát, akkor félévente újra kellett volna írni a menetrendeket, cserélgetni a téli/nyári nyitvatartási idő táblákat. Így praktikus érv szólt amellett, hogy oké, akkor toljuk el a tevékenységeinket a csillagászati ciklushoz képest, de úgy, hogy a tevékenységünkhöz maradjon szinkronban az idő számolása, azaz a tevékenységeink eltolásával szinkronban toljuk el az órát is. Ez ugyan felborítja a logikus időszámítási módunkat, megint sikerült illogikus módon megerőszakolni az órát, komplikáltabbá tenni az időmérést, a napóráktól a szextánsokon át az időtartam számoló algoritmusokig mindent korrigálni kell az óraátállítással, de oké, praktikus okok miatt még mindig ez tűnt a kevésbé problémásnak.

Most, hogy eltörölni szándékozunk az óraátállítás rendszerét, én azt mondom, hogy hagyjuk már szerencsétlen órát úgy, ahogy van, az időzónára osztás torzító hatásától eltekintve mutasson az óra 12:00-t akkor, mikor a Nap a legmagasabban van az égen, mutasson 0:00-t, mikor az éjszaka közepe van. Ez a leglogikusabb és bizonyos szempontból a legpraktikusabb rendszer, térjünk vissza rá.

HA szeretnénk, hogy a szabadidőnk nagyobb része teljen világosban, akkor keljünk korábban, kezdődjön korábban a munkaidő, és érjen véget korábban a munkaidő, feküdjünk le egy órával korábban. Meg lehet csinálni, ha akarjuk, és ehhez egyáltalán nem kell bizdergálni az órát. Hagyjuk szerencsétlen időmérési rendszerünket végre úgy, ahogy jóra csiszolódott, ne csináljunk logikátlanabb rendszert emiatt.

Már ha valóban szeretnénk ezt. Mert ahogy írtam, ha az embernek nem kell dolgoznia, szívesebben tolja el az ébrenléti ciklusát az éjszakai irányba. Nem gond, hiszen az egész napja, ébredéstől elalvásig szabadidő. Az más kérdés, hogy dolgozni is kell, és pont azért, hogy a szabadidőnk egy nagyobb részében még világos legyen, ahhoz meg kellett erőszakolnunk a természetes életritmusunkat, és korábban kelni, mint szeretnénk, cserébe azért, hogy a munkaidő után még jó pár órát világosban tölthessünk. Ez érthető. Viszont a legtöbb ember nem akarja a jelenleginél sokkal jobban megerőszakolni a természetes életritmusát, nem akar mondjuk június végén 4:42-kor kelni, csakhogy a szabadidő egészét világosban tölthesse. A legtöbb embernek nem hogy nem baj, de még jó is, hogy a szabadidő egy része a sötét időszakra esik. Pl. hogy mást ne mondjak, egy mulatság vagy egy tábortűz sötétben sokkal hangulatosabb, mint világosban.

Sőt a tendencia inkább ezzel ellentétesnek tűnik. Egyre többször vetik fel, hogy ne 8:00-kor kezdődjön az iskola, hanem 8:30-kor vagy 9:00-kor, mert az első órában a gyerekek meglehetősen használhatatlanok. Sok helyen – persze inkább az iskolakezdéshez igazodva a gyermekes dolgozók miatt – szintén nem 8:00-kor, hanem 8:30-kor, vagy 9:00-kor kezdődik a munkaidő. Nem egy cég van, ahol 20–30 éve még 6:00-kor kezdődött a munka, mára meg 7:00-kor, vagy később. Szóval számomra kétséges, hogy valóban az-e a legfőbb szempontunk, hogy a szabadidőnkben legyen világos, valóban ez akarja-e az emberek többsége. Mert ha nem az óraátállításról van szó, akkor nem úgy tűnik.

Amúgy én jobban kedvelem a nyári időszámítást abból a szempontból, hogy hogyan igazodik a tevékenységeink ciklusa a csillagászati ciklushoz. De az óra ettől független dolog, az órát a történelem során kialakult legindokoltabb állapotba kellene visszatolni, azaz a ma télinek nevezett időszámításra. Nem kell vele vinnünk az életritmusunkat, egyszerűen csak hagyjuk meg az órát a csillagászati ciklussal a logikus szinkronban.

Az a baj a téli időszámítással, hogy az az eredeti, DE:

- ígyis az időzóna keleti legvégén vagyunk, csak politikai okokból nem a másikban,

- az életmódunk már nem az eredeti.

Szerintem két dolog miatt maradunk fenn későig:

- az időhiány, a szabadidő hiánya miatt - mire oda jutunk, hogy leüljünk a párunkkal vagy egyedül akármit csinálni, már késő vagy,

- erre jönnek a szupernormális ingerek: gyors cselekményű, a figyelmet erőteljesen fenntartó műsorok és a kék fény.

Különben nem gondolom, hogy "esti lény" lenne az ember, sokkal inkább a nappal együtt kelne és feküdne. Ahogy tehette is ezt addig, amíg gyertyákkal és fáklyákkal világított.

Egészségügyi szempontból szokták is mondani, hogy este 10-ig le kellene feküdni, az éjfél előtti alvás aranyat ér stb. Én érzem is magamon...

A téli időszámítással a MAI életmód mellett az a baj, hogy annak a trendnek kedvez, hogy az egyik dobozból (munkahely) hazaesünk a másik dobozba (lakás) és beülünk a tévé elé. Jó, legyünk egészségtudatosak, közbeiktathatunk egy harmadik dobozt, az edzőtermet.

Viszont a szabadtéri programoknak lőttek (már augusztusban hétkor sötétedne).

Tehát egy hosszú séta a kutyával még világosban, amikor nem csupán a világító nyakörvét látod, egy játszóterezés, a huszonéves pár sétája a naplementében, nőnek egyedül egy szabadtéri futás (ami sötétben sokszor veszélyes is), a kertészkedés (sicc, van még, aki gondozza a saját kertjét, nem műfű és néhány tuja van, avagy gaz), néhány hobbik, pl fotózás, barkácsolás

Mind-mind nehezebbé válna, ellehetetlenülne..

Ráadásul nyáron így is átalszunk egy rakás világos órát, így még többet aludnánk át.

Sokszor azt érzem, hogy olyanok akarják a téli időszámítást, akik hazaesnek és beülnek a tévé elé. Ahogy az alvás szövetség is.

Se gyerek, akivel fél hétkor még lemenne játszóterezni, se kutya, akit fél nyolckor még világosban sétáltatna, se feleség, aki fél nyolckor még lemenne egyedül futni, se kert, amit hétkor még világosban locsolna meg az ember.