Miért ezen tényezők alapján mérik az ember értékét a mai társadalomban? (Többi lent.)

A kérdező csak azért írta ki a kérdést, hogy sajnáltassa magát, mindenkit hibáztasson az ő nyomorult élete miatt, képtelen elfogadni, hogy egyáltalán nem az van, amit ő annak gondol.

De ha neki így jó, akkor oké, de azt ne várja el, hogy mindenki osztozzon is ebben.

A kérdező eleve pszichés eset, tehát normális, épp eszű gondolkodást, realitást nem lehet elvárni tőle. Egy beteg ember önző, azt hiszi, hogy csak az van, amit ő akar és amit ő gondol.

Majd ha meghalnak a szülei és teljesen egyedül marad, majd akkor az óriás csecsemő hirtelen felnő és az életképtelen gyerekből remélhetőleg életképes egyed lesz.

Miben is írtam h..lyeséget? Talán életképes vagy, megállsz a saját lábadon, önállóan, egyedül élsz a saját lakásodban? Úgy tudom, hogy munkanélküli vagy és a szüleiddel laksz. Önmagadat ellátni képtelen vagy, de a beteg nagypapádat ellátod. Valahogy miért érzek kettőséget? Ha őt el tudod látni, akkor miért nem vagy képes egyedül élni, szülői segítség nélkül?

Írtad, idézem: "Orvosilag igazoltan paranoid skizofréniám, autizmusom és szorongásos zavarom van." Tehát, pszichés, beteg eset vagy. Megint nem írtam h..lyeséget.

"Azon is gondolkodtam már, hogy esetleg öngyilkos leszek majd szüleim halála után."

Tehát, megint beigazolódott, hogy ÉLETKÉPTELEN VAGY! Az ilyenekért, bocsi, de nem kár.