Miért nézett nőnek a bácsi? Illetve, mi okból kifolyólag méregetett furcsán mindvégig?

A metálos zenei érdeklődésemből adódóan hosszú, kiengedett hajam van, és egyelőre még rövid szakállam (volt már nagy is).

Van viszont egy olyan problémám, hogy esetemben Gynecomastia (nagy mellek) betegség/torzulás áll fenn, ami még a 11-14 éves korom között szedett pszichiátriai gyógyszerek miatt alakult ki sajnos, hormonzavar folytán.

Ráadásul a hangom is vékonyabb az átlagosnál, de azért érezhető "belőle" a férfias hangzás.

A magasságom pedig 182 cm, tehát nem vagyok alacsony.

Lényegre térve, a következő történt:

Elkísértem a 80 éves nagyapámat az onkológiára, és ő bemutatott egy ott várakozó, 70 éves bácsinak, aki bemutatkozáskor először nem akart kezet fogni velem, és megdöbbenve azt mondta: "Maga nem nő?" (vagy valami ilyesmi), és nagyon furcsán bámult rám. Mondta nagyapám, hogy "ő fiú, és az unokám", erre nagy nehezen kezet fogtunk, de a várakozás során végig fura módon méregetett engem, mintha (nyilván tévesen) melegnek/transzneműnek hitt volna, vagy valami ilyesmi. (Mi egyéb képzelt okból nézhetett volna így rám?)

Agyilag és látásilag is egészséges volt a szóban forgó bácsi. Igaz, maszkot viseltünk, ami takarta a szakállamat.

(28 éves vagyok egyébként.)