Ököllel megütöttem az egyik szlovák származású csoporttársamat a származása miatt. Kérjek tőle bocsánatot?

Az a baj, egyes-kettes-négyes, hogy a kérdező nem azért akar bocsánatot kérni, mert szükségesnek véli a saját viselkedése után. Ha így lenne, nem kéne itt kérdezgetnie. Ő azért akar bocsánatot kérni, mert utólag úgy gondolja, hogy ezzel megelőzhet jogi következményeket, vagy helyreállíthatja a csorbult tekintélyét mások előtt.

Érdekből akar bocsánatot kérni, és azt méri épp fel, hogy hogyan jön ki kevésbé szarul a dologból.

Nem szégyelli magát, nem sajnálja a dolgot, csak próbál menekülni.

És ez szégyenletes.

Ha megbánta volna, nem itt nyafogna, hogy mi legyen, hanem már ott térdelne a csoporttársa előtt egy üveg jófajta pálinkával a kezében, könnybe lábadt szemmel.

Sok magyar azt nem érti meg, higy a háború kirobbantásában a magyarok is benne voltak.

Másik, higy ha van egy nép, amelynek korábban soha nem volt saját országa, az egészen másképpen viszonyul a békeszerződéshez.

Sok meg azt nem akarja elfogadni vagy felfogni, hogy az ősmagyarok nem ide születtek, csak bevándorlók vagyunk.

Megint mások meg azt nem akarják megérteni, hogy sem a 18 éves Pistike, sem a 18 éves szlovák csoporttársa nem felelős azért, ami száz évvel ezelőtt történt.