Aki kiskoru gyerekekkel marad özvegy, minden esetben kèr adomànyt?

Nyilván nem mindenki. És nem is mindenki magának kér.

Amúgy biztos vagy benne, hogy pontosan belelátsz mindenki anyagi helyzetébe? A "látom, sok jól állnak" gyakran annyit tesz, hogy van ház, kocsi, és? Az elszegényedés nem mindig azt jelenti, hogy az ember elkezd rongyokban járni, sőt...

Özvegyet pedig ne irigyelj, gyermekét főleg ne... egyem a jó szívedet, hallod...

Te figyu, hát akkor adakozzál beteg gyermek családjának, hajrá! Legyél rendszeres támogató, szerintem senki sem tart vissza!

Ha pedig azért tetted fel a kérdést, mert neked van beteg gyermeked, s rászorulsz, próbálj más lehetőséget, támogatást keresni!

A fölösleges irigységtől semmi nem lesz jobb, sőt. Iszonyúan lehúzó, mérgező tulajdonság, de ezt te is biztos érzed.

Kétszintes házban él... még ha el is kell adnia, mert nem tudja az özvegy fenntartani, ahhoz nem pénz kell? Vagy esetleg nem is tudja eladni, mert nem az övé, csak te ezt nem tudod? Az elhunyt talán beteg volt, sok pénz elment a gyógyítására, tán hitelt is vettek fel? Vagy súlyos adósságokat hagyott maga után az özvegynek? Nem tudhatod! Vannak ám történetek, de aki nem akar együttérezni, segíteni, csak irigykedni, az ezt nem látja.

Próbálj meg ne a külsőségek alapján ítélni. Nem könnyű, de megéri. Te is jobban fogod érezni magad, ha empatikusabb leszel.

Bizony..lehet, hogy az árván maradt gyerekek a ház örökösei, lehet, hogy oltári hitel van rajta, lehet, hogy eleve haszonélvezettel terhelt.

De ha adakozni akarsz a beteg gyerekeknek, hát csak bátran.