Az alulról jövő milliomosok/milliárdosok mennyire gyakran szoktak bosszút állni azokon, akik korábban súlyos sérelmeket okoztak nekik, esetleg ők cseszték el az életüket?

Nem tudok, szerintem ez nem gyakori dolog. Mire eljut oda higy ennyi pénze legyen addigra benő a feje lágya. És feltételezem nem buta tehát rájött hogy az ilyen kicsinyes bosszúval semmit sem ér.

Amúgy sem életszerű hogy egy milliárdos megkeresi a volt osztálytársát és bosszút áll rajta. Ők már a pénzcsinálással vannak elfoglalva és a nyaralásokkal.. Én legalábbis ezt tenném.

Ez hülyeség minek költse ilyenekre a pénzét. Aki ilyet tesz ostoba és pszihésen beteg.

Nekem pl. Nem jut eszembe egy volt zaklató osztálytársam se általánosból se középből. Nem érdekelnek. Maximum azt tudom elképzelni ha valaki bántott a múltba és elkezdene zaklatni akkor segítséget kérnék jogi úton és egy olyan ügyvédtől aki egyszer s mindenkorra lerendezi egy bírósági perben ezt az egészet hogy egyszer s mindenkorra békén hagyanak és élhessem már az életem nyugodtan.

En azert az orra ala dongolnem egy ilyen korabbi rossz akaromnak a dolgot es elkuldenem nyugodt szivvel a picsaba.

Ugyan olyan nyugodtan aludnek utana estenkent.

Szia! Ugyan én nem vagyok milliomos, de szegénynek se mondanám magam. Munkás családba születtem, nem nyomorogtunk soha, nélkülözni se nélkülöztem semmiben, sőt, sok osztálytársamhoz képest olyan életszínvonalon éltem, amit irigyeltek. Viszont sok mindent nem engedhettünk meg magunknak, minden hónapban a fix fizetést kellett beosszuk és egy már akkor gazdag unokatestvérem lenézett minket, mert nem Mercedesszel/BMW-vel hanem Volkswagennel vagy Skodával jártunk. Nagyon sokan kinevettek és megaláztak amikor álmodoztam arról hogy majd saját cégem legyen és voltak személyek akik még is próbálták akadályozni.

Aztán Istennek hála mára 2 cég tulajdonosa vagyok, egyik egy jól menő építkezési vállalkozás, a másik egy még gyerekcipőben járó, de ígéretes fiatal foodtrack-el foglalkozó vállalkozás.

Én (bár lehet nem helyes) nem épp bosszút álltam, de nem felejtettem. Azok közül akik anno kinevettek és megaláztak, vagy hátráltatta sokan akartak alkalmazottnak jönni vagy beajánlani a gyerekeiket hozzám, de mindegyiknek azt feleltem, hogy "Bocsánat, de én nem dolgoznék egy idióta álmodozónak, hogy a te szavaiddal éljek..."

Akin viszont mondhatni hogy bosszút álltam az az unokatestvérem volt, aki társulni akart velem hogy megmentse a vagyonát, én viszont hagytam úgymond tönkremenni. Nem került az utcára, soha nem is fog, de azt a luxust se fogja soha élvezni amiben eddig élt.