Ha lehetne egyetlen egy kívánságod, mi lenne az?

Sok mindent kivánnék, és nem tudom mi lenne az, szóval inkább felsorolom őket, mik közül válogatnék.

1. Azzal lehessek akit szeretek és aki szeret engem és minden jól alakuljon

2. Boldog legyek és kiegyensúlyozott

3.lefogyjak és meglegyek elégedve magammal teljesen

4. Legyen a családom boldog és ne idegeskedjenek

5. Legyenek igaz barátaim, akik nem hagynak el

6. Olyan életem legyen amilyet csak az álmaimban sem tudtam elképzelni

Komolyan mondom, nem trollságból, hogy jó sok pénz lenne ez a kívánság. De olyan sok, hogy nagyon sok. Mondjuk olyan sok, hogy max akkor lehetne egyben elkölteni ha Bugattit vennék, ugyanakkor nem szándékozok azt venni :)

Nem egy tini írja ezt. 27 éves vagyok, és amennyi az egész komment hossza lesz, annak is a sokszorosát gondolkodtam azon, hogy tényleg sok pénzt kellene kívánnom, és miért éppen azt, és mit csinálnék vele.

Szerető családban élek. A szüleim fiatalon összeházasodtak és együtt is maradtak. Nem voltak és nincsenek családi problémák. Anyagiakban sem áll rosszul a szülői háztartás. Tehát nem kell azt kívánnom, hogy a családi helyzet legyen jobb. „Csak” azért hagy mégis kívánni valót maga után az anyagi helyzet, mert a „jól élünk” az még mindig a háztartás összvagyona, a szüleimé, tehát azért kell pénz, hogy személyesen saját vagyonom is legyen. Ha képzeletben ma meghalnának a szüleim és nincs többé semmilyen bevétel, sehol se vagyok holnap még. (keresek munkát már rég és még nem vettek fel sehova, egyszer szerintem fog ez még jobbra fordulni, de nem máról holnapra azonnal)

Sokan azt is kívánhatják, hogy megtalálják az igazi szerelmet. Nekem megvan. Ezt se kell már kívánni.

Azt kell kívánni összességében, hogy az ember élete váljék áloméletté ‒ nekem annak pont a SAJÁT sok pénzen kívüli többi összetevője valósult meg. Jó, az nem, hogy külön laknék, milliónyi ilyen dolgot fel lehetne sorolni, hogy legyen külön saját lakhatásod, akár kocsid is, meg még sok szabadidőd is, de ezek mindegyikét megszerezheted pénzzel (jó, időt azt nem szó szerint lehet venni, de ha annyi lenne a pénzed, hogy szokványos értelemben dolgozni nem kell már többet, akkor voálá az ilyen helyzetű embernek máris van választása, hogy á mégis dolgozik vagy bé van állatsok szabadideje vagy akár minden ideje szabadidővé válhat).

Egészséget kívánni is nagyon okos dolog. Főleg annak, akinek már eddig is volt valami komoly problémája, na ő teljes joggal kívánhatja elsősorban azt, hogy meggyógyuljon. Én meg szerencsére makkegészséges vagyok, nem kell gyógyulást kívánnom.

A túl fiatal (maximum tini) emberek többsége azért kíván sok pénzt, „mert csak”, hogy legyen. Gyerekkoromban én is úgy álmodtam arról, hogy »úgy legyek gazdag, hogy az egy fillérrel se rövidíti a szüleim kasszáját, hanem teljesen azon kívül, csak a saját független vagyonom legyen piszoksok«, hogy akkor még nem tudtam azt, hogy MIÉRT is akarok gazdag lenni, és azt mire használnám fel.

27 éves vagyok most, és nem 18 meg nem is 20 évesen jöttem rá, hogy mit csinálnék *annyira* sok pénzzel, hanem csak a legutóbbi pár(=kevés) évben. (na jó, 20 évesen is volt sejtésem, hogy mit csinálnék mondjuk az ötöslottó főnyereményével, csak akkoriban ez a sejtés a „beutaznám az egész világot” volt, szóval az alakult ki csak „mostanában”, hogy *mik a jelenlegi szándékaim* azzal ha kőgazdag lennék)

Szóval. Az elmúlt években megutáltam konkrétan a rendszert. Itt nem csak a politikára gondolok, hanem a nagybetűs élet rendszerére. Nemcsak a politikusok, hanem még a munkáltatók többsége IS meg még az üzletpolitika IS konkrétan rendesen kizsákmányolja az embereket. Lehet, hogy nem kell az ételt a büfében/étteremben venned a nagyáruház helyett, de kell fűteni, lakbért fizetni, tankolni (annak tényleg kell, aki még a falvaknak is a ritka buszjáratos fajtájában lakik) vagy utazni (a városi helyi közlekedés ára többszöröse a helyközi buszjegynek ha egységárba átszámolva hasonlítjuk össze a kettőt), Mindenben IS „olyan árak vannak”, hogy lassan létezni drága, még mindig nem túl régóta vagyok nagykorú és az azzá válásomkori áránál a kenyér többszörösen drágább ma. Igen, tudom, az árakra lehet azt mondani, hogy nem lesz maga az ár se kisebb se nagyobb ha gazdag leszel ‒ de többől adhatsz ki rájuk! A gazdagokon kívül mindenki mást megsz•pat MO-on a bérek és árak viszonya.

Apropó bérek: aki tehát munkából él, az minden fronton is át van vágva. Az európai viszonylatban túl kevés bérek és az uniós/nyugati árszínvonalú árak miatt az összes dolgozó embernek kis hányada az, aki még félre is tud tenni, a legtöbb dolgozó hónapról hónapra él, ki van számolva, ki van centizve a költségvetése. És a bére a következő hónapban se több. A következő évben se több, vagy ha mégis, akkor is csak névértékben több és reálértékben még csökkent is mert nem inflációkövető. Nemcsak visszamehetsz dolgozni, hogy újra keress pénzt, hanem újra ugyanúgy keveset keresel. És a munkahelyek maguk is olyanok, hogy alig hagynak időt másra az életedből. És a munkaidőn belül még az is van, hogy nemcsak úgy kell dolgozni, ahogy megfizetnek, hanem rendesen. Tehát gürizel is és még túlságosan is véges a pénzed. Azért kellene dolgozni, hogy élhess is, ne csak létezhess (természetünknél fogva megvan ez az igénye az embernek, enélkül állatok vagy robotok is lehetnénk), ehelyett milyen is a komor valóság, vagy azért dolgozol, hogy létezhess (mert ha az sincs, akkor kaját is hogy veszel, tehát életben maradni is nehéz a modern világban pénz nélkül), vagy még rosszabb esetben, csak azért élsz/létezel, hogy elvégezhesd a feladataidat, befizethesd a számláidat, elfogyjon a pénzed, újra keress pénzt, ami újra fogyjon el, sokszor ismétlődjön e körforgás és meghalj. Szóval azért kéne dolgozni egy ideális világban, hogy normálisan élhess, a valóságban meg azért élsz, hogy dolgozhass. Ez az életforma még hálátlan is (anyagiakban egyértelműen az). Ez az, amit borzasztóan rühellek. És a munkáltatók (illetve politikusok) pedig megtömik a zsebüket, és miből is, abból, hogy a sok egyszerű dolgozót lehúzzák, a dolgozók nem a saját pecsenyéjüket sütögetik, hanem a felső emberekét. Ezt piszkosul utálom, és persze kénytelen vagyok mégis benne élni a rendszerben, mert amíg nem gazdagszol meg, addig csak azt választhatod, hogy meghajtod-e ezt a mókuskereket vagy nem, és ez is csak elméleti választás, gyakorlatilag nem tudsz mást választani mint dolgozni (mert anélkül még az a pénz sincs meg, amit megkeresel a munkáddal), ám üzletileg mármint nagyobb képet nézve tényleg az van, hogy ezzel bizony még támogatod is, még magát a rendszert is.

És ha valami csoda folytán kőgazdaggá válnék, akkor nemes egyszerűséggel arra a 2 dologra használnám fel, hogy egyrészt megvehetek belőle mindent is, amiket én tartok az áloméletem összetevőinek, másrészt kifüggetleníthetem magam a fent kivesézett rendszerből. Lehet, hogy ugyanúgy ilyenek maradnak az árak (dehogy maradnak, tovább nőnek), és a vásárlásommal is támogatom azt, hogy úgy működnek az üzletek, ahogyan, De legalább a rendszer egészének azon részéből valóban kifüggetleníthetem magam, hogy mennyi kötöttsége is van egy átlagembernek. Igazából a munka(hely) csak egy a sok kötöttség közül, de még jobban átgondolva, maga a munka is valójában több kötöttséget magában rejt: magával a munkahellyel ápolj jó kapcsolatot (nem minden munkaviszony-megszűnés után azonnali a máshol elhelyezkedés), a jó időjárású napoknak is csak egy kis részét használhatod ki sportolásra mert nem akármennyi a szabadságod (akinek egyszerre telne is arra, hogy sok hetet is elnyaralhasson, de kell is dolgoznia, az gyakorlatilag ugyanúgy kötve van az évi 20 naphoz, ami ráadásul összesen annyi, nemigen lehet egyben kivenni), míg ha dolgozni se kell és úgy is megélek, akkor én mondom meg mennyire érek rá.

Azért a nagyon-nagyon sok pénz lenne A #kívánság, mert minden más fontos dolog vagy már megvan (mint a szeretet is és az egészség is), vagy pedig meg tudnám valamennyi Még_nem_meglévő fontos dolgot venni a pénzből. Házikót egy olyan helyen, ami nagyon szép környezetben van, vagy gyönyörű hegyek között vagy tengerparton, mindezek előtt persze repjegyet oda. Ha nagyon-nagyon sok a pénzem, akkor az is édesmindegy, hogy a Föld melyik országában is van az, elég egyedül azt néznem, hogy maga a környezet megfeleljen nekem arra, hogy sokáig is ellakhassak ott. Ha annyira sok a pénzem, hogy csak a tőkéből megélek, akkor pont amennyire nem kellene dologzni, pont ugyanannyira nem kell azt néznem azt sem, hogy az ottaniak mennyit keresnek (többet mint a magyarok vagy akár még kevesebbet), elég csak az, hogy szép a környezet és számomra élhető (saját életminőségem szempontjából élhető), és nem kell azt néznem, hogy az egy gazdag vagy átlagos vagy szegény ország-e (max veszek magamnak a még mindig sok pénzből biztosítást is, hogy akármilyen a hely gazdaságilag és akármilyen a helyieknek az eü-elláátás, engem baj esetén jól ellássanak mert biztosított vagyok). Szintén a sok pénzből akár még a letelepedési kötvényt is röhögve veszem meg, és akkor tényleg mindegy, hogy külföldiként érkezek és ott is akarok maradni.

Igazából a nagyon-nagyon sok pénzen kívül annyi kell a magam vizionálta álomélethez, hogy van saját házam ÉS az még egy olyan éghajlaton és környezetben is van, amilyenben én szeretném.

Ha dolgozni se kell (ha annyi a kiinduláskori nagyon sok pénz, hogy a külföldi lakhatás megvásárlása [aminek összköltsége szintén nagyon sok azzal együtt, hogy oda is utazok, letelepedési engedélyt is szerzek, és még a házikó helye is jó hely] után is még mindig olyan sok pénzem maradna, hogy csak abból is élhetek), akkor csak az a kérdés, hogy mivel is töltöm az időmet. Hát, nem egész nap kanapén üléssel. Ha hegyvidéken laknék, sokat kirándulnék, csak ezzel is már leütődne egy csapásra mind2 légy, hogy el is töltöm vele az időmet és mozgok is. Ha tengernél laknék (és ezzel is „és” kapcsolatban állna az, hogy dolgozni se kell), akkor meglenne a mozgás csak azzal, hogy naponta úsznék benne (ha már tenger is és ha már az ár/pénz se számít, akkor úgyis még melegebb éghajlat is lenne, nincs az, hogy „csak próbáljak meg” akkor úszni amikor Európában tél van és befagynék, amott nem lenne tél se akkor, se máskor). Ha az ott létem megvalósulása után nem csak a sima létezéshez (de azt munka nélkül) lenne elegendő pénzem, hanem annyira maradna sok, hogy évente többször attól a helytől is eltérő helyekre elutazhassak, akkor az is meglenne, hogy a napi úszkáláson kívüli időm mire menne: tervezgetném az utazásokat (amikor meg rajta vagyok az utazásokon, akkor nincs is kérdés, hogy el kell verni annak idejét, elmegy az magával az utazással xD). De ha neadj'isten olyan helyzetbe kerülnék a kiköltözésem után, hogy soha többet nem utazhatnék (akár még úgy se, hogy nyaralás nélkül se utazhatnék többet még a lakhely és MO között se), akkor meg pont azért is olyan helyet választanék állandó helyként, hogy ha már ott maradok, legalább legyen számomra jó hely az.

Mi ebben a függetlenség? Benne van a fentiekben, de azért összefoglalom: ha nem kell dolgozni, nem vagyok se időhöz kötve (időre menni nap mint nap valahova), és dátumhoz se (vagy milyen nap van éppen, ez munkanap vagy pinehőnap-e, vagy ha szabadságon vagyok, mikor kell visszamenni), és ha mindezekkel „és” kapcsolatban áll az, hogy jó helyen lakok, ahol helyben adottak a saját hobbijaim űzésének lehetőségei (imádok kirándulni és imádom a vizet is).

És akkor végre tökösszegezve: Ha nagyon-nagyon sok pénzem van (annyira, hogy dologzni se kell soha többet és úgy is elég a következő dolgok közül mindenre is), akkor azt is én mondhatom meg, hogy hol laknék, és azt is én mondhatom meg, hogy mennyi szabadidőm legyen és mikor hol „kell” lennem (nem is lenne olyan, hogy kell), nem lenne több kötöttségem sem helyileg, sem időben. És egy csomó dologhoz van kötve az átlagember, egy csomó dologtól függ, én meg ezek egyikétől se függnék többet, egyikhez se lennék kötve. Maga az életem lenne független attól, hogy milyen az átlagember élete.