Mi bajuk van az embereknek velem? Tapasztaltatok már hasonlót?

Sosem tudtam barátokat szerezni, párkapcsolataim hamar véget értek, akármit csináltam, akárhogyan próbálkoztam.

Így hát - ennek “örömére” - bejelöltem pár régi ismerőst. Olyanokat, akik nem az én, hanem a családtagjaim barátai, ugyanis kiskoromban sokszor találkoztam velük szüleim / testvéreim által.

Nem zaklattam egyiküket sem, csak hát jobb a semminél az is, ha tudunk egymásról valamit a Facebook hírfolyamon keresztül. Az egyikük, annak ellenére, hogy visszaigazolt, pár hétre rá törölt az ismerősei közül. Volt, aki nem jelölt vissza.

Még az is letörölt az ismerősei közül, akinek visszajuttattam házhoz egy elveszett tárgyát, megspórolva ezzel rengeteg nyűgöt számára...

Ez csak az egyik része a történetnek.

A másik az, amit tényleg nem tudok megérteni, hogy akármelyik volt osztálytársammal találom magamat szemben az utcán, elfordítják a fejüket, ha pedig nincs hova nézzenek, előveszik az okostelefonjukat. Szinte már nekem kellemetlen, ha találkozom valakivel, mert annyira kirekesztve érzem magamat, annyira nem tudok mit kezdeni a helyzettel, hogy az egész napomat elcseszik az ilyen szituációk.

Tényleg úgy érzem, hogy ideje lenne teljesen, mindenféle sóvárgás nélkül lemondanom az emberi kapcsolatokról. Van kutyám, tehát nem szenvedek hiányt a szeretetből, sőt... :)

Csak nem tudom megérteni. Inkább ez zavar... Hogy totál idiótának érzem magamat, valamit nagyon nem veszek észre.

Tapasztaltatok hasonlót magatokkal kapcsolatban?