A legalulról jött milliárdosok/milliomosok, akik nem a legjobb családi fészekből jöttek, mennyire szégyellik szüleiket?

". A nevemet is lecserélném valószínűleg, annak jeléül, hogy új életet kezdtem."

Én ezt is fogom tenni.

Én nem vagyok milliomos, de nagyon más kategóriába tartozom mint a családom összes tagja. Nekik a gyár, napi ismétlés, cigi, alkohol, stb. Nekem addig a könyvek, tanulmányok, filozófia, pszichológia, stb. Nyilván én kapok sok lenézést otthon, és célom az, hogy kimásszak ebből a közegből. Nem úgy szégyellem őket, hogy én engem ilyenek neveltek, hanem, csak maga az életstílusuk annyira nemtörődöm és igénytelen, hogy ésszerűtlen, furcsa. Olyan taszító, és nem érzem magam közéjük valónak.

Ez a ne feledd, honnan jöttél szöveg ilyen agymosásnak tűnt. Meg a hazugságok, hogy egy család vagyunk, a család a legfontosabb, de a valóságban nem viselkednek úgy, mintha azok lennénk. És oda akarnak kötni magukhoz, mintha láncolni akarnának hozzájuk, hogy ne menekülj, és ha lesz pénzed valaha, adj nekik, mert család, de ha bármilyen kreatív módon próbálom magam fejleszteni, hátráltatnak, megaláznak. De a jutalmat, amiért megküzdesz, azt követelik, és egy szemét vagy, ha nem adod meg nekik.

Inkább csak szánalommal tekintek rájuk.

A "ne feledd, honnan jöttél" engem arra emlékeztet, hogy adjak vissza nekik is valamit abból, amit én elértem. Az elején ők indítottak el, támogattak, ezért hálával tartozom nekik. Ez nem csak a szülőkre vonatkozik, hanem a barátokra, tanárokra, támogatókra is. Szerintem semmi megalázó nincs ebben a mondatban.

Ha pedig a szülök nem olyanok voltak, akikre büszke lehetnél, akkor fentről próbálj meg segíteni nekik, ha tudsz. Ne feledd el őket és azt, hogy nekik csak a nyomor marad egész életükre.