válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Gyűlölöm, senki se tudja kiejteni, leírni és végül mindig átkeresztelnek egy rövidebb, kissé hasonló névre, amit szintén utálok..
Mindig is meg akartam változtatni, 17 évesen azt tervezgettem, hogy ez lesz a 18. szülinapi ajándékom magamnak, hogy megváltoztatom, de a szüleim nem engedték, meg még suliba jártam és féltem, hogy csúfolnának miatta. Most már 23 vagyok és már azért nem változtatom meg, mert a páromnak tetszik, illetve a munkahelyen is mindenki így ismer, stb. és fura lenne mindenkinek egy új névvel bemutatkozni, úgyse jegyeznék meg és a régi nevemen szólítanának, meg amúgy nincs sok kedvem órákat üldögélni a kormányhivatalban, mert minden hivatalos iratomat meg kell változtatni.
Az én nevem sem különleges, de szeretem, mert apukámtól kaptam!
Nagyon fiúnak vártak(akkor még nem lehetett tudni, hogy mi lesz a baba neme)...nagyokat rúgtam, hegyes volt anyukám hasa..és mindenki váltig állította, hogy fiú leszek.
Hát nem...
Ráadásul mikor apukám betelefonált, hogy megszülettem-eés minden rendben van-e a nővér elnézte egy sorral és azt mondta , hogy fiú.
Másnap mikor mehetett látogatni, kérdezte anyát, hogy milyen a "gyerek" (ezt a fiúra használták) a kislányokra nem. (ettől a mai napig herótom van és attól, hogy a férfi az "ember" a nő az asszony).
Nem akarta elhinni, hogy lány vagyok, azt hitte anya viccel. Mikor már sírásra állt anya szája, akkor mondta, de akkor legalább ..... lett.
(egy nővérem volt, akkor), akinek mikor haza vittek azt kérdezte, hogy hát Sanyikát mikor hozol? Lett két fiú öcsém (ikrek) 8 évvel később.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!