Nagy baj ha dagadt vagyok?

Egyrészt világos, hogy nem azt csinálod az életben, amit szeretsz.

" ledolgozom a napi 9 órámat 135 ezer forintért," - akinek olyan a munkája amit szeret csinálni, nem ír ilyet. El kéne gondolkodnod, hogy mit szeretnél dolgozni, ehhez milyen végzettség kell.

Azt látom, hogy nem csak ostorozod magad hanem tárgyként is gondolsz magadra.

Olvasd vissza, amiket írsz; egy ember, aki emberként kezeli magát nem mondja azt, hogy nem vált ki gyógyszert azért, hogy jusson másnak, nem kér bocsánatot azért, mert nem dohányzik, nem mondja azt, hogy nem élvezi az életét, de ez rendben van, mert nem árt vele másnak és nem mond olyat, hogy "Nincs senkim, tehát nem viszek el senki életrevalóbb embertől nőt, barátaim sincsenek, így nem kell fárasztanom senkit a bajaimmal."

Szerintem komoly önértékelési gondok miatt klinikai szakpszichológus segítségét kéne kérni, aki a borderline-ra specializálódott.

Nem annyira értem azt a részt, hogy a kövér emberek kezeléseit a normális emberek adójából finanszírozzák. Te is dolgozol, tehát a te kórházi költségeidet részben te magad állod.

Nyilván ha te magad elégedett vagy az életeddel, akkor élj ahogy eddig. Viszont azzal te is tisztában vagy, hogy ennyi súlyfelesleg nem egészséges.

Ez az "aki kövér, az dögöljön meg" okfejtésed ezer sebből vérzik.

Első blikkre talán még lehetne is benne ésszerűséget felfedezni, mondván: aki több kárt okoz, mint hasznot, azt büntessük. De jobban belegondolva ez tényleg több sebből vérzik, ha másból nem is, emberségből mindenképp. Nem etikus, és nem emberséges valakitől csak azért megtagadni a segítséget, mert önmaga is hozzájárult ahhoz, hogy bajba jutott.

Ráadásul annak megállapítása, hogy miben ki mennyire hibás, nem egyszerű feladat. Persze, lehetne kisarkítottan és csőlátásúan azt mondani, hogy "te híztál el, a te hibád". Csakhogy ez megint több sebből vérzik. Valóban a te hibád? Mitől alakult ki az elhízás? Van köze betegséghez? Van köze fizikai, vagy netán mentális sérüléshez? És ha igen, azt kik okozták, és ők milyen mértékben felelősek érte? Nagyon ritka az, hogy egy egészségügyi probléma kialakulása csak és kizárólag a betegnek róható fel. Persze, lehetne mondani azt, hogy: akkor derítsük ki! Csakhogy nehéz egzaktul mérni, hogy mondjuk egy molesztáló apa, vagy egy iszákos, erőszakos nagybácsi, stb. milyen mértékben felelős azon lelki sérülésekért, amik hozzájárultak ahhoz, hogy az illető egészségtelen életet kezdett élni. Nincs erre egzakt képlet, ráadásul ennek kiderítése költségesebb lenne, mint maga a kezelés.

Na, meg aztán az csak egyetlen tényező, ha valaki nem él egészségesen. Számba vettük, hogy mellette mi az, amit köszönhet a társadalom? A negatívumokat könnyű az ember fejéhez vágni. De arról már könnyen elfeledkeznek, hogy lehet, hogy az az elhízott ember minden nap bemegy a munkahelyére, és elvégzi becsülettel a rá kirótt feladatokat. Ezáltal közvetlenül is profitot termel, és a fizetése elköltésével közvetetten is.

Vannak olyan helyzetek, amikor féregség azon számolgatni, hogy vajon valakinek pár fillérrel több segítség jutott-e. Társadalomban élünk. Közös felelősségünk, hogy a betegeket, és elesetteket segítsük. Egyrészt emberségből, másrészt gazdasági érdekből is, mert az az ember ha segítünk rajta, akkor további profitot képes termelni.

Te pedig ne mások miatt akarj egészséges lenni, hanem magad miatt! Nem azért szemét dolog a cukorbetegség, mert mondjuk az én adómból fogod az inzulint venni, hanem mert genyó dolog napi szinten bökni magad, meg úgy élni, hogy soha többé nem ehetsz felszabadultan.