Hogy kezelnétek egy "needy" embert?

Jófej meg minden, de talán már túlságosan is az, és nagyon érzem rajta, hogy azért csinálja, mert azt hiszi, minél kedvesebb, jófejebb, bár néha már jófejkedő inkább, annál inkább el fogják fogadni. Engem viszont annál inkább feszélyez, például mikor úgy jön oda beszélgetni, hogy... nem az, hogy "eszembe jutott egy téma, és téged érdekel, tárgyaljuk ki", hanem hogy "beszélgetni akarok, mert olyan szar egyedül, keresek egy témát, ami gyakran baromi unalmas, de mindegy is, mert csak egy eszköz". Nem szeretném teljesen eldobni őt, de ez így annyira nem őszinte és spontán... és félek, hogy ha elmondanám neki, csak még inkább megfelelési kényszeres lenne.