Lenne értelme folytatni, élvezhető az írásmód, a történet, vagy inkább tegyem el azt az írásvágyat egy következő életre? :D

Szívesen fogadom a kritikát:) sose írtam, csak nagy unalmamban gondoltam nekikezdek, aztán viszonylag élénk a fantáziám így gondoltam miért is ne adhatnék ennek egy esélyt.

Amikor vidámak vagyunk nevetünk, ha teljesen eufórikus állapotba kerülünk, amikor életünk legvidámabb pillanatait éljük mégis könny lepi el a szemünket. Ha szomorúak vagyunk sírunk, viszont ha már annyira fáj az élet, hogy sírni sincs erőnk csak valami elfojtott nevetés tör belőlünk elő, egy szemernyi hanganyag a föld tucatnyi jelentéktelen lakójának egyike szájából.

Mindig is furának tartottam mennyire ambivalens világot élünk, hogy akiket jó embereknek tartottam később minden hájjal megkent bűnözőkké váltak. Itt van például Fred a kis sovány szőke srác az évfolyamról. Sosem volt rest minden lehetőséget megragadni értelmileg kevésbé kompetens társai avagy a klínikai lusták megsegítésére sietni, később meg ugyanez a kis vékony srác lett az egyik legaljasabb pénzmosó az egész városban. Ugyanakkor láttam nem egy ellenpéldát, Jennie, Pete, és még sorolhatnám, akik ránézésre mind mind más okokból 20 év letöltendő fegyház, ám ha az embernek volt ideje és energiája eme egyedi emberszabású puzzlekat megérteni idővel legjobb barátokká és nem egy esetben példaképpé váltak.

Ami engem illet Danny vagyok, Kentuckyben élek apával és hugommal Lizzyvel. 21 éves vagyok, magasságom változó, jó fényviszonyok és megfelelő gerincsúrlódási állandók mellett 174, lányoknak 177, szép lányoknak 182 centi. Súlyom .. egy kényesebb téma, 10-en éves koromban hipofízis adenomát állapítottak meg nálam. Ennek lényege, hogy tulajdonképpen elég ránéznem arra amit a másik ember eszik és máris súlyosabb egyéniség lettem 1-3 kilóval, a kérdéses elfogyasztott objektum milyenségétől függően. A hajam rövid és barna, olyan semmilyen leszámítva azt az aprócska ámbár figyelmen kívül sajnos nem hagyható kis bökkenőt, hogy foltokban imitt amott hiányzik. Ennek legfőbb kiváltója a mérhetetlen mértékű stressz lehet amit életem során igyekeztem magamévá tenni és kellően el is mélyíteni magamban, hogy idővel arcomon stigmaként tündököljön megannyi dehidradált, ráncos bőrrészlet. Isten a tanum ritkán kapnak hazugságon és nem kenyerem a lódítás, de ezek a fejtetőmön egyre burjánzó kis foltok voltak már férfias kopaszodás eredményei, vagy olykor ( ha a hallgató közönség formái megihlettek ), tűzvész során menekülés során elszenvedett gyorsan lezajlodó oxidáció következménye is. Belsőm némiképp mostanra üres, érzelemmentes ellenben ennek hatására remekül adaptálódni képes bármilyen faramuci helyzethez. Volt barátnőm szerint humoros, a padtársam szerint megátalkodott, anyának a szemefénye a legtöbbeknek viszont egyszerűen senki. Legyen elég egyelőre ennyi rólam, voltam, vagyok és ha Isten mázsás bizonytalanul zuhanó kockái is úgy akarják, akkor leszek is még jó darabig.

Família:

Anyám kiskoromban elhagyta a családot, 5 éves voltam mikor fogta magát és lelépett egy nála 15 évvel fiatalabb sráccal. Elvileg utolérte az az igazi lángoló, mindent felperzselő szerelem, de 90 iq felett minden ember számára egyértelmű volt, hogy anyut leginkább a srác vagyona, míg a srácot a gerontofília és hatalomvágy keveréke hozta szimbiózisba egymással. Apa ahogy ilyenkor általában lenni szokott összetört, ami előbb csak lelkileg, idővel testileg is meglátszott, az addig életvidám jókedvű emberből mogorva, a deltás, szálkás, izomrostokkal körbeszőtt testből görnyedt, pókhasú kedvenc hobbija a tévénézés féle tucat tönkrement életű, jobb sorsra ítélt ám még mindig jószívű ember lett. Hugom nálam 4 évvel fiatalabb, az a tipikus töltött galamb akit úton útfélen kihasználnak az általában nála lényegesen idősebb férfiak, az ő kenyérmorzsájuk általában negédes bájolkodás volt, kihasználva Lizzy igencsak naív természetét. Miután kellően bizalmába férkőztek és sikerült rajta kiélniük a maslow piramis aljának egyik kényesen égető pontját, általában nemes egyszerűséggel hagyták faképnél. Míg ők minden bizonnyal újabb gyanútlan áldozat után néztek, Lizzy minden egyes alkalommal kevésbé vidáman, kevésbé mosolygósan tekintett mélybarna szemeivel a bizonytalan és úgy tűnik egyre kevésbé emberbarát jövő felé.

Történet, alapkoncepció:

A srácnak egyre súlyosabb alvászavarai jelentkeznek, álmában folyamatosan beszél. Az apja arra lesz figyelmes, hogy a fiú egyfajta közvetítő csatorna az elhunyt édesanya oldaláról, álmában az elhunyt anya képében beszél, hogy ez tényleges, vagy fiktív, képzelet az apa részéről az persze a regényben derülne ki. Az apa egyre durvább módokon akarná a srácot folyamatos álomba tartani, hogy a néhai feleségével "lehessen" és képes lenne a legvégsőkig elmenni.

Tudom kissé morbid, dehát én is az vagyok :D

Ha elolvastad, nagyon szépen köszönöm !:)