28 éves egyedülálló férfinak átlagosan mi az aminek már meg kell lennie az életében?

#9

Persze, annak sok értelme van, hogy kb. 5-10 évig az ember az ablakon kidob pénzt albérletre, csak mert kell neki az önállóság, miközben ezt az összeget a saját lakásának a hiteltörlesztésére is fordíthaná, amikor összegyűjtött egy bizonyos összeget. Tényleg k..rvára logikus. És, akkor mikor fog félre tenni a lakására? Így, SOHA, főleg ha nem milliókat keres! De, ha valakinek fontosabb a szülőktől való távolság ekkora áron, ám legyen, de ennek is meg lesz a böjtje.

Az autó NEM LÉTSZÜKSÉGLET! Kivétel, ha munkához kell, de ahhoz meg ott a céges autó. Az autó egy luxus dolog.

Ez a gond a mai emberek többségével, hogy nem tudják felállítani a fontossági sorrendet. Előbb autó, mint saját lakás? :O Az eszem megáll komolyan.

A javaslatom leginkább az arany középút.

Mind rövid távra mind hosszú távra próbálja az ember kihozni a maximumot.

Nyilván, gyűjtsön önerőre, de valljuk be egyedül elég nehéz lakáshoz jutni. Főleg alacsony fizetésből hiába van önerőd ha utána 10 milliót nem kapsz hitelre, nem hogy 20-30-akat.

Nyilván előbb utóbb valahogy el kell jutni a saját lakásig.

Na de milyen áron? Csak azért nem veszek egy putrit a világ végén, hogy lakásom legyen. Normálisra meg nem telik.

Na meg az sem mindegy, hogy 10 évig lemondok mindenről és ott vagyok, hogy 40+ aztán örülök hogy lakásom van. Vagy inkább élvezem is az életet, és mellette gyűjtök. Aztán lesz lakás amikor lesz. De legalább ha vissza tekintek majd, nem úgy fogom érezni, hogy kidobtam 10-20 évet az életemből, hanem azt, hogy legalább tartalmasan telt el az idő.

Az sem mindegy ki hol, hogyan képzeli el az életét. Vidéken a szülővárosomban simán tudék lakást venni. És? Boldog lennék ettől? Hát marhára nem, mert nem akarok ott élni.

Szerintem a legrosszabb, amit tehetsz, ha túlzott elvárásokat állítasz magaddal szemben. Bizonyos területeken értékelheted magad úgy, hogy le vagy maradva, de van munkád és a magad ura vagy, ami sokat számít. Csak fókuszálj arra, hogy hogyan jobbíthatnád az életed azokon a pontokon, ahol nem vagy elégedett.

×××

9/12 Majd ha fagy

"Nem kidobott pénz. Nem lehet mindent az anyagi oldaláról nézni."

De ez pont egy olyan dolog, aminek masszívan van anyagi oldala is. Persze ennyi idősen nem a szülőkkel lakni már szerintem is fontosabb, minthogy saját lakás legyen az ahol az illető lakik. Aki 30 éves koráig nem költözik el otthonról, szerintem sosem fog tudni igazán felnőni.

"A "gyűjts önerőre" dolog is szép meg jó. [...] Főleg a mai lakás árakkal, egyedülállóként gyakorlatilag szélmalom harc."

Viszont a mai lakásárak nem egyik napról a másikra alakultak ki. Spórolással, és előre tervezéssel 28 éves korra (regionális) átlag fizetésből azért össze lehet kuporgatni az önerőt, a törlesztő meg tud alacsonyabb lenni, mint a lakásbérlet. 35 év alatti első lakásvásárló pedig rengeteg kedvezményt kap és kaphat.

Nyilván azzal egyetértek, hogy az albérletpiacunknak köze nincs a normális, nyugati színvonalhoz.

De ettől még jobb választási lehetőségem nincsen. Így élhetek Budapesten egy relatív normális és biztonságos kerületben.

Nekem nem opció, hogy vidéken éljek anyámékkal, az sem, hogy vidéken a világvégén házat vegyek. Pesten meg maximum egy külső kerületben férne bele egy felújítandó kis lyuk valami puttó helyen.

Most ha választhatok, hogy 10 év albérlet olyan helyen amit szeretek, vagy 10 év olya helyen ahol a lábam nem akarom kitenni este, akkor inkább albérlet.

Na meg nyilván, ha valaki tud lakást venni, olyat amiben el tudja képzelni az életét akkor vegye meg. Itt most nem arról van szó hogy saját lakás vagy albérlet a jobb.

Itt arról van szó, hogy sokaknak egyszerűen nincs választása az albérleten kívül.

Nem mindenki teheti meg, hogy otthon éljen, nem mindenkit támogatnak a szülei, és nem mindenki tud lerakni annyi önerőt, hogy azzal élhető lakást vásároljon.

Pénzkidobás? Anyagilag teljesen.

Viszont, ha azt nézem milyen választás volt helyette, akkár már nem az.

Ha azt nézem, hogy ülhettem volna otthon anyámmal meg az alkoholista apámmal mérgező környezetben, kevesebb fizetéssel, akkor most ott sem tartanék ahol most vagyok, mert rég felkötöttem volna magamat.

Szóval lehet azzal jönni, hogy "csak pénzkidobás" számomra megérte a kidobott pénz, mert cserébe önállóan, nyugodtan élhetek, a magam életét élhetem több, mint 10 éve.

Szóval van az a szint, aminél azt mondja az ember, hogy ez nem pénzkidobás :)

Én 28 éves nőként én az önállóságot keresem a férfiakban, azt, hogy nagyjából tudják, mit akarnak az élettől és azért küzdjenek is, ha valamit el akarnak érni vagy nem tetszik, akkor harcoljanak. Ha Budapesttől távolabbról származik (budapesti vagyok), ne rohanjon minden pénteken haza a szüleihez és vasárnap este / hétfő reggel érjen haza. Fontos a család, de ne függjön a szülőktől. Ha nem keres jól (és főleg ez nem tetszik neki), nem szereti a szakmáját, nem jó a munkahelye, akkor tanuljon, adja be a jelentkezését állásokra. Fontos számomra az egészségtudatosság, a rendszeres sport, valamennyire egészséges étkezés, persze nem úgy, hogy megőrülök, mert minden 'örömöt' megvonok magamtól.

Az, hogy nem tart sehol egy például velem egykorú, 28 éves férfi, nem zavar, de ha teszetosza, akkor felejtős.

28N

Az albérlet fizetése nem pénzkidobás. Ennyibe kerül valahol lakni. Ha megveszed a lakást, akkor is “kibérled” egy életre. (Sőt, azon túl) Nem havonta fizeted az adott hónap lakhatási díját hanem jó előre az örökkévalóságig, ameddig az ingatlan létezik. Ennek is vannak kockázatai meg a havi bérletnek is.

Úgy vettem észre hogy magyarországon a közemberekbe bevésődött, hogy minden áron saját lakást kell szerezzenek, mert akkor lesznek ..szabadok. Így nem lesznek kiszolgáltatottak. De közben azt látom hogy erejükön felül, eladósítva magukat vénségükig “saját” lakásuk utólagos kiérdemlésének rabjai lesznek.

A valóság az, hogy mind bérlőként, mind jelzálogkötelezettként kiszolgáltatott vagy, ha nem vagy tele pénzzel. Ha pedig egy életre elég dohányod van, akkor meg mindegy hogy bérelsz egy kecót amíg meg nem unod, vagy van sajátod.

A lakásbérlet nem pénzkidobás, de mindenképp kiadás. A vásárlással pedig nem "kibéreled egy életre", hanem amellett, hogy van hol lakni, az egy befektetés. Amit fizetsz érte lényegében az egyik zsebedből a másikba teszed, és hosszú távon az ingatlanárak szinte mindig fölfelé mennek. Pláne, ha kicsi lett és költöznöd kell még ki is adod és a következő ingatlanod törlesztőjét kitermeli. Elvégre venni sosem akar vagy tud mindenki.

Lakásbérletnél nincs így, amit ráfizetsz, azt más zsebébe teszed. Cserébe töredék az overhead (több milliós önrész helyett max negyed millisós kaució). A bérleti díj pedig csak nőni fog.