Miért élik sokan az életüket kétfilléres, egymondatos életbölcsességek alapján?

Gondolok itt a “Cél szentesíti az eszközt.” meg a társaira. Ezt A fejedelem c. politikafilozófiai írásból származhatják helytelenül például. Tehát feltételezem, hogy aki eszerint él, még egy Machiavelli értekezést sem tartott a kezében, hogy megpróbálja értékelni azt a szervező elvet, ami alapján éli az életét. Bár ennél alacsonyabb presztízsű olvasmányt sem nézek ki belőlük, hogy őszinte legyek, mivel valamiért mindig az ilyen legalja cselekedetekre akarják ráhúzni, mint a munkahelyi gáncsoskodás, legjobb barátnő férjének elcsábítása, stb.