Gyereknek vagy felnőttnek jobb lenni?

"Meg ott van a saját magad által magadhoz vett luxus, ami szintén rabláncon tart: fizetned kell a közüzemi számlakat, mint a katonatiszt, illetve a telefont, internetet, és a kocsival járó dolgokat - ha van kocsid. Ez lenne a szabad élet?"

Szerintem nagyon jól rátapintottál a lényegre! A legtöbb felnőtt saját magát teszi rabszolgává azáltal, hogy olyan termékeket vásárol, amik utána hónapról hónapra pénzt visznek el a zsebéből (pl. nagyobb ház, drágább kocsi) ahelyett, hogy olyan dolgokat vásárolna, ami havi szintű készpénzáramlással jár.

"Mi az, hogy "mennyire"? Ennek mértékegységei vannak?"

A #17-es válaszát még annyiban egészíteném ki, hogy nem csak az alkalmazotti lét létezik. Lehet dolgozni vállalkozóként - ráadásul ezen belül is több fokozat létezik. Van olyan vállalkozó, aki közvetlenül ki van szolgáltatva a vevőinek (elsősorban az egyéni vállalkozók és a kkv szektor vezetői). Nekik kvázi egy munkahelyük van, ami nagyon hasonlít egy álláshoz - nem beszélhetünk igazi szabadságról. Ezen kívül van a cégvezető réteg (elsősorban a 100 főnél több embert foglalkoztató cégek tulajdonosait értem ide), akiknek nem munkahelyük, hanem rendszerük van. És vannak a befektetők, akik nem az embereiket, hanem a pénzüket dolgoztatják.

A fentiek közül csak a cégvezetők és a befektetők élvezhetnek - a pénzügyi intelligenciájuknak megfelelő mértékű - szabadságot. Tehát, igen, szerintem a munkaadónak (értsd: a főnöködnek, a vevődnek, vagy a piacnak) való kiszolgáltatottságnak valóban léteznek szintjei. Ezeket a szinteket közülünk a legtöbben el sem tudjuk képzelni. Egy átlag ember és Gattyán György között legalább annyi szint különbség van, mint Gattyán és Soros György között. És az igazán gazdagok, akik közül a legtöbben láthatatlanok (pl. a Rotschildok) csak ezután következnek. Nekik már tényleg nem főnökeik, hanem csak vetélytársaik léteznek.

"A legtöbb felnőtt saját magát teszi rabszolgává azáltal, hogy olyan termékeket vásárol, amik utána hónapról hónapra pénzt visznek el a zsebéből (pl. nagyobb ház, drágább kocsi) ahelyett, hogy olyan dolgokat vásárolna, ami havi szintű készpénzáramlással jár."

Egyetértek. Tanmese a gazdag emberről aki azért gürizik, hogy majd valamikor ücsöröghessen a vízparton.

De az is lehet, hogy csak mi szegényebbek biztatjuk ezzel magunkat.

"Nekik már tényleg nem főnökeik, hanem csak vetélytársaik léteznek."

Na de még egy Rothschild (nevezzük így, aki a piramis csúcsán van) sem tud szabadon hátradőlni, neki is a megfelelő döntéseket meghoznia, különben bedarálják a vetélytársak. Szóval a #11/#15 által áhított szabadság senkinek nem sajátja.