Más is gondolkodik?

Én folyamatosan szórakoztatom magam, nincs benne különös. Megtárgyalom magammal mi lesz ma, mit, hogyan csináljak, ha kiakadok magamban osztok mindent. Ha valaki untat akkor egy egész sztorit el tudok képzelni magamban, úgy, hogy észre se veszik, hogy nem figyelek.

Én az embereket úgy szoktam nézni, ha épp érdekelnek, hogy vajon milyenek lehetnek otthon? Találgatom mit dolgozhatnak? Hova mennek, milyen lehet az ideáljuk?

Az, hogy a valóság valódi-e még nem merült fel az életemben, de szeretem a "glitch in the matrix" sztorikat. :D

17-18 évesen voltak ilyen érzéseim nekem is. Olyan volt minden, mintha álmodnék, sokszor össze is kevertem az álmaimat/gondolataimat a valósággal, és meg nem történt dolgokra hittem azt, hogy valósak voltak.

Ennek már vége, akkoriban alvászavarom, bipoláris depresszióm (ezek igazoltak) és enyhébb skizofrén tüneteim (ezt magamon vettem észre) voltak, amik miatt úgy éreztem magam, amióta rendbe jött a buksim elmúlt a dolog. :D

De gondolkodni azóta is egész nap szoktam, mindig jár az agyam és nehéz néha belerázódni a valóságba.

Ha gondolod barátkozhatunk, érdekel te hogy látod a világot.

21/F