Az miért van, hogy én mindenkire emlékszek óvodából, általánosból, középiskolából és játszótérről, játszóházból, csak én rám nem emlékszik senki? Ennyire lúzer lennék?

7-es, igen, tudom, hogy vannak támpontok, éppen ezért érdekelnek az ilyen esetek. Mert ugye azért kell a támpont, mert egy egyéves nincs tudatában az időnek, hogy "ma február 1-je van, szerda, és egy éves vagyok". Én azért nem emlékszem, mert nem történt semmi ilyen "támpont"?

Pl. a tesóm születése után 1 hónappal lettem 3 éves, és nem emlékszem anyukámra terhesen. Ugyanígy 3 voltam, amikor megtanultam olvasni. Semmire nem emlékszem a folyamatból. Anyukám azt mondta, hogy folyton mentem hozzá könyvekkel, hogy ez milyen betű, az milyen betű. Maga a folyamat sötétség.

Dehogy vagy lúzer. Csak az átlagnál jobban emlékszel személyekre, akik valamilyen szinten az életed részei voltak.

Voltak olyan általános iskolás osztálytársaim, akikkel egy oviba jártunk. Szám szerint nyolcan. Harmadikba megkérdezték, hogy kik jöttek egy oviból, és szinte csak 2 ember mondta a nyolcból, hogy ők egy oviból jöttek, onnan ismerik egymást. Én meg mondtam, hogy én is az ovis társuk vagyunk, még a Pistikével együtt mondtuk a verset a ballagáson, a Marikával meg Anyák napján egymás mellett álltunk, de néztek rám bambán.

Nem rég volt osztálytalálkozónk, 30+ fölöttiek voltunk. Nálunk régen úgy volt, hogy a szülő felmehetett a gyerekért az osztályterembe és várakozhatott a folyosón. Az volt a szabály, hogy aki jó volt, az nyithatott ajtót a szülőknek és elmondhatta a szent szöveget: "Jó napot kívánok! Tessenek befáradni!" Senki nem emlékezett erre, hogy mi nyitottunk volna ajtót, de én még arra is emlékszem, hogy ki volt az, akivel először ajtót nyithattam (párosával mentünk).