Magyar nyelv és irodalom tanár szeretnék lenni. Van egy pár kérdés a fejemben, ami nem tiszta, 2 év múlva érettségizem. Tudnátok segíteni?

Én lebeszélnélek a magyar szakról. A mai gyerekeket már abszolút nem érdekli az írott kultúra, nagyon kevés van, akit igen. Tanárként folyamatosan ellenszélben érzed magad, ha magyart tanítasz, ha feladsz egy kötelező olvasmányt, nem olvassák el, vagy rövidítettet olvasnak el, vagy megnézik filmen, és utána megy a nagy kamuzás... Az irodalomnál lehet legjobban érezni a kamuzást a gyerekek és a szülők részéről is, miért nincs ideje megtanulni, elolvasni, miért nem tud fogalmazni, írni-olvasni, miért nincs kedve, lelkesedése, motivációja, mert sportol, mert meghalt a kutyája, mert nem tud odafigyleni... A lényeg, hogy azt a hosszú szöveget meg se próbáld ráerőltetni, mert különben... Ezt a szülők nagyon kreatívan, követelőzően vagy akár fenyegetően elő tudják adni. Folyamatosan azt érzed, hogy te vagy a gyerekek ellensége, aki a Pál utcai fiúkat lóbázva a kezében riogatod őket, és veszed el a kedvüket az élettől is... Az ember megunja, belefásul ebbe. Hiába vannak pozitív példák, és szakmai sikerek is, az egészet mégis megöli az érdektelenség, a mai, digitális világ papírellenes sivatagja, a felszínesség, kiüresedettség, ellenségesség, ami a felnőtteket (szülőket), és ezáltal, rajtuk keresztül a gyerekeket jellemzi az irodalom iránt. Na, és a nyelvtan, arról inkább szót sem ejtek. Szerintem ez az egyik legutáltabb tantárgy a mai oktatásban, kb. a fizikával, az énekkel és a hittannal vetekszik. Tesivel csak akkor, ha a lányok menstruálnak és nem akarnak átöltözni. Viszont a nyelvtant folyamatosan utálják, nem csak ciklusonként. Ennyit a dolgok érzelmi oldaláról.

Technikai oldalról szerintem a magyar a legmunkásabb tantárgy. Itt kell a legtöbb készséget, kompetenciát fejleszteni, nem a lexikális ismeretek átadásából áll az egész (bár abból is elég sok van). Íráskészség, olvasáskészség, helyesírás, fogalmazás, elemzés, összehasonlítás, kifejezés, íráskép, bla bla. Rengeteg van. Mindegyikkel törődni kell gyerekenként - igaz, teljesen feleslegesen -, de ez óriási energiákat és rengeteg időt köt le. A magyartanár asztala állandóan dugig van a kijavítandó füzetekkel, halmokban állnak, tornyosulnak a tollbamondás füzetek, fogalmazások, esszék, amik hetek óta várnak arra, hogy a tanár átszenvedje magát rajtuk. A sok kibogozhatatlan pacnin, amit a tollforgató kis zsenik izzadtak oda, úgy, hogy úgy áll a kezükben a toll, mint a paraszt kezében az ezüst evőeszköz. Ha két oldalas fogalmazást íratsz egy 20 fős osztályban, akkor az már 40 oldal élvezetes olvasmány, és ha van 3 osztályod párhuzamosan az évfolyamban, akkor már 120. És ez még csak három osztály... Ezeket a fogalmazványokat betűről betűre, szóról szóra, mondatról mondatra javítani kell szöszmötölve, aprólékosan, kínlódva egyik olvashatatlan betűről a másikra szenvedve. De meg kell csinálni, hiszen a gyerek ebből is tanul. Időigényes, idegőrlő, de leginkább sziszifuszi munka, ha komolyan vennéd, azon kapnád magad, hogy a hét minden napján, miután az iskolából hazaérsz, este 12, hajnali 1-ig ezekkel szenvedsz, élvezve az improduktív munka leszívó erejét, mint a régi időkben a gyertya mellett másoló, mazochista szerzetesek. Hogy aztán másnap megint nézegethesd a gyerekek arcát, amiről azt lehet leolvasni, hogy "ne már, megint nyelvtan óra!" Persze a mindennapi anyagból is röpdolgozatokat, témazárókat stb. kell íratni. De míg egy töritanár gyorsan pipálgatja a jó vagy rossz válaszokat a röpdogán, addig a magyartanárnak több száz oldalon kell keresztülvágnia magát. A legmunkásabb tantárgy, mégis ugyanannyit kapsz, mint a töritanár...

De jegyezd meg: tanárnak egyébként sem éri meg elmenni, ha már a fizetéseket is szóba hoztam... De a tanári állások közül is a legrosszabb a magyartanár, soha ne menj tanárnak, de ha már igen, akkor ezt válaszd utoljára szakodnak...