Mi volt az a pillanat, amikor már felnőttnek éreztétek magatokat?

Amikor meghalt az anyám.

Pedig már előtte is felnőtt voltam, kamasz gyerekkel.

Mégis belém hasított, hogy már nem vagyok senkinek sem a gyereke, most lettem igazán felnőtt.

Amikor ráébredtem, hogy enyém a felelősség akkor is, ha feláll, de épp nem kéne... illetve ha nem áll fel, de pont az kéne.

Az ERŐ legyen veletek!

Kérdés, hogy mit értesz felnőtt alatt?

- Megkomolyodni?

- Rájönni, hogy már nem vagy gyerek, és felelősséggel tartozol a döntéseidért?

Ha a második: 9 éves voltam, mikor kisebbik öcsém született, kevesebb mint egy évvel később édesanyám beteg lett, kórházba került, és a következő 10 évben ki-be járkált a kórházakba. Mivel édesapám folyton dolgozott, hogy egy keresetből is megéljünk 5-en, így a két tesóm (és magam) ellátása, nevelése rám maradt. Így igazából kb 9 éves korom óta tudom, hogy van az embernek felelőssége, és mindennek van következménye.

Ha az első: 29 éves vagyok, párommal pár hónapon belül összeházasodunk és megvesszük a saját lakásunkat (oké, lesz egy kis része benne a banknak, de olyan jó kimondani, hogy SAJÁT :D) Mai napig nem komolyodtam meg és szerintem már nem is fogok :D Szeretek viccelődni, szeretek bohókás lenni. Anyámnak nincs humorérzéke, de faterral folyton húzzuk egymás agyát valami hülyeséggel, ő is örök "gyerek". Minidg megvicceljük egymást valamivel, vecces megjegyzéseket teszünk egymásra. 52 éves, de ebből a szempontból még ő sem nőtt fel, már nem is fog szerintem :D