Mit élhet át egy ember, aki már nem engedheti meg magának azt az életszínvonalat, amit eddig megszokott, mert anyagilag nem futja rá?

Meghúzza a nadrágszíjat. Engem nem vágott földhöz. Amíg az alapszükségleteimet ki tudom elégíteni, azaz van hol laknom és van mit ennem, addig nem érdekel hogy mennyi az annyi. Amikor keresek 600-akat akkor szórom, amikor meg keveset akkor csak arra költök amire feltétlenül muszáj. Végül is mindenem megvan, a használati tárgyaimat megvettem akkor amikor nagyon jól mentek a dolgok, csak annyi a különbség hogy amikor nincs sok pénzem akkor mittudomén, az olcsóbb tusfürdőt veszem le a polcról ami ugyanúgy elvégzi a feladatát.

Ami még különbség, az utazások. Ha keveset keresős időszakom van akkor nem utazgatok. De most a covid miatt amúgy is felejtős.

Igénytől függ. Ha van az embernek egy célja, amiért vállalja az átmeneti nehézségeket, akkor abszolút pozitív is lehet, mert egy jó tapasztalatot kap abból, hogy képes visszafogni a költéseit, és olyan új szórakozási módokat találni, amelyek nem költségesek.

Ha viszont nagyot zuhan, nem szabad akaratából, azt nehéz feldolgozni.

Rengeteg gazdaggal megtörtént már ez, és jó részük aztán újra gazdag lett, de ismerek olyat is, aki soha többé - egyszerűen nem próbálta meg ismét.