Kicsiként ti is akartatok világgá menni? Állítólag minden gyerek átesik ezen.

A leghosszabb szökésem akkor volt, amikor menekülni próbáltam, mert vertek otthon a szüleim. Vittem magammal enni- és innivalót egy hátizsákban, majd a házak között bújkáltam az utcán. Kb. tíz éves lehettem, fél napot tölthettem odakint. Utána a rendőrség talált meg és vitt haza.

Akkor az egyszer okom is volt "világgá menni". Igaz, hogy többször is kiszöktem kisebb sérelmek miatt például az iskolából is, de olyankor sosem mentem ennyire messzire és egy idő után, általában fél órán belül önszántamból vissza is mentem a kiindulási helyre.

Egyszer rajtakapott egy tanárom, hogy meglógtam az udvarról és osztályfőnöki figyelmeztetőt kaptam.

Sokaknak vannak ilyen gondolataik, de azt azért nem hinném, hogy mindenki kivétel nélkül átesik ezen, hiszen minden gyermek- és a felnőttek is- különbözőek. És ez így is van rendjén.

Egyébként érdekes, illetve szinte vicces dolog ezzel a témával kapcsolatban az, hogy amikor az igazán kicsi gyerekek szökni próbálnak, általában nem ételt, italt, pénzt, meleg ruhát vagy ehhez hasonló, hasznos dolgokat visznek magukkal, hanem leggyakrabban a kedvenc játékukat.

Én ennél mindig is "érettebb" voltam. 😅

Én már többször is próbáltam kiskoromban mert éppen megsértődtem, vagy féltékeny voltam a tesómra.Egyszer átmásztam a kerítésen,de eszembe jutott hogy az anyukám mennyire lefog cseszni(pedig valójában inkább aggódott volna) és visszafordultam az utca végéből és hazamentem.(7-8 éves lehettem)

Aztán máskor meg komolyabban elterveztem a szökést. Elterveztem h. egy erdőben fogok lakni és onnan járok be a suliba.(De aztán eszembejutott h. a tanárnő úgyis értesítené a szüleimet hogy ott vagyok.

Szóval arra gondoltam h. átmegyek egy másik iskolába,de akk. még hülye voltam és azt hittem h. biztos átmegyek egy másik suliba aztán senkinek sem kell hozzá a beleegyezése.🤣)Eljutottam egy rétig aztán megint irány haza.(Szintén 7-8 éves voltam)

Aztán hát sajnos eszembejutott egy nagyon beteg (szuicid) gondolat kb.13-14 évesen....

De az nem a tesóm vagy a szüleim miatt, hanem az osztálytársaim miatt, és a volt oföm miatt aki ki pc-zett magának hogy levezethesse a sz*ros sérelmeit rajtam.

(De az utóbbit amit 13-14 évesen próbáltam meg NE tegye meg senki, mert az élet fontosabb annál h. olyanok miatt ne élj akik megsebeztek.Inkább mutasd meg nekik h. mire vitted és mennyivel szebb élted lett az ő életüknél!😊

#19 voltam. Azt hozzátenném, akkor már én nem voltam olyan kicsi gyerek, 12 év körüli lehettem. Egyébként lány.

Nos, miután az "eltűnésemnek" köszönhetően nagymamám szó szerint majdnem szivrohamot kapott, így sajnálattal beláttam, hogy a hasonló játékokbol őt már ki kell hagynom.