Baj, ha 28 évesen gondolatban elengedem az életet?

Egy Budapest melletti vidéki közegbe születtem, a sulikat kitűnően, vagy minimum jó eredményekkel általában elvégeztem, jelenleg egyetemre járok munka mellett, de nem haladok egyről a kettőre, pedig már tényleg nem költök semmire, csak megtakarítok, hogy legyen minden eshetőségre. Viszont azt érzem, hogy amellett, hogy meg tudom teremteni a magam biztonságát, az életből semmi nem jut, mert arra már nem marad.

Egy ideje foglalkoztat a "mi lenne, ha lenne gyerekem" gondolat, de próbálom kigyomlálni magamból, mert nincs meg az az anyagi háttérországom, amivel vállalnék, ugyanakkor sajnálom, hogy el kell engednem ezt is, mint már annyi mindent az életemben.

Egy percet sem éltem az életből, igazán boldog pillanataim soha nem voltak eddigi életem során, mindig csak a kötelességek teljesítése, megfelelés a környezetnek, és a pénzen való görcsölés volt a fő program.

Kezdek már elengedni mindent.