Ha gazdag szüleid lennének elmennél dolgozni?

Igen.

A szüleim nem hipergazdagok, de elég jómódban élnek - amint tehettem, a saját lábamra álltam. Mindig is utáltam, hogy ha akarok valamit, bármit, akár egy szelet csokit, akár egy új laptopot, náluk kell kalapolnom. Sokkal jobb így, hogy megkeresem a pénzt és arra költöm amire csak én akarom.

Plusz egy ideig jó móka, de aztán nagyon unalmas csak úgy tengeni-lengeni az életben. :D

nem tudom, mitől kevésbé ciki mondjuk huszonévesen úgy beállítani bárhova, hogy "sziasztok emberek apu megengedte hogy jöjjek én is", csak mert a szüleid jól keresnek.

persze tudom hogy könnyebb dolgom van, mint másoknak, mert amikor nem vettek fel államira, apám szó nélkül vette a kártyáját, hogy befizesse a tandíjat, és amikor egy fél év után rájöttem, hoyg úgy ahogy van semmire nem megyek ezzel a szakkal, a következő félév árát kötekedés nélkül a kezembe nyomta, hogy jó, akkor ebből menjek külföldre, ha ott jobban kijövök szerintem. ezt tudom, hálás vagyok érte és nem is tagadom le, ha bárki kérdezi, hogy indult az életem külföldön. de kijöttem és az első volt, hoyg munkát keresek, mert borzasztóan cikinek érezném, ha úgy mennék el egy buliba, vásárolgatni, utazni vagy bármi, hogy nem én kerestem magamnak, hanem felnőtt nőként is zsebpénzért kuncsorgok apunál. (meg hát ja, bármilyen beszélgetésben feljön, és te hol dolgozol, mégis mit mondanék, hogy semmit, nálunk a szüleim dolgoznak?! nevetséges.)