Milyen fele hozza állás volt ez a nagyszuleim , dédszüleimtöl?

Nos, az én nagyszüleim is spóroltak a sírra, sírkőre. Sőt, a parcellát is megváltották anno, úgy 40 evvel a haláluk előtt. Idős embereknek ez nagyon fontos volt. Tudni, hogy hol lesznek eltemetve és hogyan. Plusz, megkímélik a gyerekeiket a költségektől. Anyámnak félre van téve a "temetésre való" vagy 20 éve -most 60 eves-időnként tesz hozza, hogy biztosan elég legyen. Nekem, a férjemnek és a gyereknek temetkezési biztosítása van szinten hosszu ideje, ez fedezi majd a temetés minden költségét.

Az emberek többsége nem szeret a halálra gondolni és úgy van vele, majd a hátramaradottak megoldják, amit kell. A maradék viszont gondoskodni akar errol is.

Hogy fontosabb e a sírkőre, még kriptára költeni, mint a házra, az mondjuk egyéni kérdés. 1000 emberből talán 1 mondj a azt, a kripta fontosabb neki. Az o dolga. Szeretni nem kell, egyet érteni se kell vele, de elfogadni és tiszteletben tartani igen.

Hát nem tudom, nem hiszem, hogy olyan szörnyű gondolat az, hogy amikor meghalnak a rengeteg probléma intéznivaló és gyász mellett legalább a sírkő és a temetés árát nem az ilyen lenéző rokonoknak kell összedobni.

Ők még máshogy szocializálódtak, a temető, a sírhely az egy emlék, aminek számukra jelentősége. Ma már kicsit máshogy gondolkozunk erről.

"....legalább a sírkő és a temetés árát nem az ilyen lenéző rokonoknak kell összedobni.

"

Szó szerint. Plusz az is benne van, hogy ha a nagyszülő vagy akárki nem megvásárolta anno a sírhelyet/sirkovet/akármit, akkor a kifejezetten arra szánt nagy nehezen össze kuporgatott pénzét a kedves lenéző rokon inkább másra költi...

De miért kell minden egyes nap feltenni ugyanazt a kérdést, csak mindig átfogalmazva?

Nem unod még?

Igen, addig kell élvezni az életet míg élünk, mert a hullánkat már rohadtul nem fogja érdekelni semmi földi dolog.

Milliószor megválaszolta neked sok-sok ember, legyen már elég!