Hogy lehet valakit elfelejteni, ha magától nem múlik?
A személy már 1 éve nem az életem része. Nem voltunk együtt, viszont mindennap egy helyen tartózkodtunk napi 10 órát, nagyon vonzódtam hozzá (nem foglalkoztam vele, gondoltan fellángolás, volt már ilyen, elmúlik) és egyszerűen hiányzik a személyisége.
Velem még nem volt ilyen, egy arrogáns, büszke ember, akinél még az erkölcseink is ütköznek, mégis rohamokban tör rám néha a hiányérzet. :D
A büszkeség bennem is munkálkodik, mert sosem tudtam eldönteni, ő hogyan érez velem kapcsolatban.
Ez nagyon zavaró, hogy lehet valakit végleg elfelejteni?
Volt hasonló vonzalmam párszor, talán plátói szerelembe is átment a dolog. De a másik fél nem volt nyitott a közeledésre. Az segített, hogy nem találkoztunk többet, illetve a költözés, az új környezet, új problémák, új emberek. Kb 2-3 év és teljesen elhalványul az érzés.
És ahogy felnőttebb lett a gondolkodásom, egyre kevésbé vagyok már hajlamos az ilyen vonzódásokra, szerencsére. :) És ma már látom azt is, hogy miért ,,fetisizáltam" így ezeket az embereket.
Felnőtt nő vagyok, nem a gondolkodásom a gond, hiszen tisztában vagyok/voltam akkor is benne, hogy ő nem egy jó ember. Nem véletlen nem kezdeményeztem akkor sem.
Ennek ellenére hiányzik a közelsége, a beszélgetéseink. Nem szeretnék ráírni, mert kapcsolatban vagyok és szeretem a párom, de ez az el nem múló hiányérzet tényleg zavaró, és eddig nem is volt jellemző rám.
Talán az idő elmulasztja, csak reméltem van erre valami taktika. Köszi a válaszokat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!