Miért lusta, életképtelen, buta, rossz stb. ember az, aki nem szereti a távoktatást, home office-t, a korlátozásokat és az otthonlétet?

Tudom, hogy a járványügyi intézkedések és a velejárói (pl. távoktatás, home office, zárva lévő helyek vagy szünetelő szolgáltatások, kijárási korlátozás) sokaknak nem jelentenek számottevő változást az életükben, illetve olyan is vannak, akik kifejezetten örülnek nekik. Én ezt mind megértem és elfogadom. Ugyanakkor számomra inkább negatív hatásai vannak ennek az időszaknak, kifejezetten rosszul érzem magam így és már nagyon visszavágyom a járvány előtti időkbe. Viszont mikor ezt elmondom valakinek, beszélgetünk stb., akkor nagyon nagyon ritkán tapasztalok egyetértést, megértést vagy úgy egyáltalán bármi pozitív, semleges reakciót. A legtöbbször azzal a véleménnyel találkozom, hogy aki nem érzi így jól magát, akit megvisel a helyzet stb. az életképtelen, lusta, nincsen benne semmi kreativitás, biztos korábban is egy rakás sz*r volt az élete, nem tudja lefoglalni magát, kapcsolatfüggő, unalmas, élettelen, csak a kifogásokat keresi stb., stb. Mi ennek az oka?