Miért érezhetem ezt? Veletek volt már hasonló?

Tehát a jogsi vezetés részét csináltam szeptembertől kb másfél hónapig ami után sikeres vizsgát tettem. Ez mind szép és jó, iszonyatosan örültem neki hozzáteszem azóta is nagyon örülök, sűrűn is vezetek. De van egy úgymond honvágyom azokhoz a pillanatokhoz amikor még az oktatóval vezettem. Meg volt egy hangulata és nagyon szerettem menni, szerencsére egy nagyon jófej oktatót sikerült választanom. Azóta is sokszor látom a városban mindig hiányzik egy kicsit ez a helyzet. Félre ne értsetek iszonyatosan élvezem azt is hogy a magam ura lehetek és mindenhová eltudok menni egyedül. Néha azon kapom magam, hogy elalvás előtt amikor már az ágyban fekszem és aludnék olyan helyzeteket képzelek el amik nem történtek meg és nem is fognak. Pl: Hogy felhív az oktató, hogy tudnék e segíteni neki mert van egy ilyen feladata miszerint meg kell néznie pár tanulóját, hogy amióta meg van a jogsija mennyit fejlődött bizonyos dolgokban. Engem kér meg hogy legyek az alanya én szívesen belemegyek és egyszer elmegyünk utoljára vezetni egyett. Azt is elképzeltem, hogy miket beszélünk stb. Nemértem mi van velem mert ilyen még nem fordult elő velem és azt veszem észre hogy ez egyre többször megtörténik. Mi lehet ennek az egésznek az oka?