Ha egy lakatlan szigetre kerülnél egy számodra idegen emberrel a másik nemből hogyan viszonyulnál hozzá?

Ketten sokkal, de sokkal nagyobb a túlélési esélyünk. Teljesen logikus, hogy összefognék vele. Már csak azért is, mert az ember társas lény, és egyedül bekattan egy idő után! Haluzik, maga alá fordul, elveszti a valósággal való kapcsolatát, amik még inkább rontják az esélyeit.

Arra a hétre meglenne a kajám így foglalkozhatnék olyan létfontosságú dolgokkal mint pl. bunker építés, csapdák felállítása.

Azért az nem lenne mindegy, hogy kicsoda, milyen ember a másik. Mindenképp igyekeznék az ellenségeskedést elkerülni és esetleg együttműködni, de hogy ezen kívül alakulna-e bármi, azt ennyiből nem lehet megmondani.

Nyilván össze fognánk a túlélés érdekében, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy össze is barátkoznánk.

Lakatlan szigetről volt szó, te milyen ellenségekről beszél #3 válaszoló? A partner pedig véleményem szerint ugyan így látná mint én! bekapcsolnak automatikusan a túlélő ösztönök. Egyszerűen nincs más választásod az esélyeid javítására, mint az együttműködés.

Semmi extra, mivel én minden munkát meg tudok csinálni, neki max gyűjtögetni kellene, ezért élnénk mint a kék lagunában. Kefélnénk sokat.

Valószínűleg összejönnénk, hiszen egyrészt nincs más párkapcsolatra esély, a kötődés pedig alapvetően kialakul. A hiány is megszépíti a másik felet.

#3 vagyok, az #5-nek: szó sem volt ellenségekről. Ellenségeskedést írtam. Épp azért, mert a másik ember nem feltétlenül "partner", hanem csak egy másik számkivetett, aki esetleg semmitől nem riad vissza a saját vélt vagy valós érdekei védelmében. Nem feltétlenül látja ugyanúgy a dolgokat, mint te. A túlélő ösztönök, amiket írsz, sarkallhatják versengésre is összefogás helyett, szocializációtól, mentális állapottól és egyebektől függően.

Úgy viszonyulnék hozzá, hogy ebből előbb-utóbb érdekkapcsolat lesz, mert én életben kell hogy maradjak, a másiknak meg jól jön, hogy a sziget másik lakója pont egy nő. És mivel egymásra lennénk utalva, muszáj belemenni.