Mit jelent számodra a haza és annak szeretete?

Haza = rothadó szarkupac, börtön, diliház

"Mire vagy büszke magyarként?"

Nyelv, tejfölös bableves, a magyar nemzet végtelen tűrőképessége az elnyomó hatalommal szemben a maga nemében igazán egyedülálló és csodás

"Miben éled meg magyar identitásodat?"

Hö?!

A haza nekem nem egy ország, hanem az a hely, ahol a szeretteim vesznek körbe és igazán boldog tudok lenni. Az is igaz, hogy valaki több helyet tekinthet a hazájának, míg más egyet se. Szerintem ez egy olyan fogalom, ami teljesen az egyénen múlik.

"Mire vagy büszke magyarként?"

Sose értettem, hogy miért kéne büszkének lennem a nemzetiségre. Ugyanúgy születhettem volna Dániában, Iránban vagy Ausztráliában. Azokra az érdemeimre vagyok büszke, amiket elértem és ezek mind függetlenek a nemzetiségemtől, valamint a szeretteimre vagyok büszke, mert szeretem őket. Más magyarok elismerendő tetteit elismerem, de büszke nem vagyok, hiszen semmi közöm hozzájuk.

"Miben éled meg magyar identitásodat?"

Beszélek magyarul (bár egyre ritkábban) és szoktam magyar irodalmat olvasni, illetve darabokat nézni és ennyi. Leírni nem tudom, hogy a személyemben milyen parányi részt foglal el Magyarország.

Huszonkét évesen megszereztem Budapesten az alapdiplomámat, majd azonnal kiköltöztem külföldre, ahol elvégeztem egy mesterképzést és viszonylag gyorsan el is tudtam helyezkedni. 18 éves korom óta el akartam hagyni Magyarországot, mert annyi jobb helyet el tudtam képzelni magamnak és nem láttam okát annak, hogy egy olyan országban éljem le az életemet, ami csak kevesebbet tud adni nekem, mint mások. Írom ezt úgy, hogy alapvetően jó körülmények között nőttem fel és a családom is mindenben támogatott.

Évente párszor látogatok vissza Magyarországra, de a jövőben semmilyen szándékom nincs visszaköltözni. A párommal (holland) jövőre tervezzük a gyerekvállalást, és a mi gyerekeink elsősorban már hollandok lesznek. Természetesen ha érdeklődnek a magyar kultúra felé, szívesen mesélek nekik vagy megtanítom őket magyarul, de nem ez lesz az elsődleges.

27/N

Számomra csakis szégyent jelentett eddig, hogy itt születtem, meg olyan emberek között kellett felnőnöm, ahol felnőttem.

Ahogy mondani szokás: ,,Ha nem tetszik, el lehet menni."

Hát el is fogok menni, amint lesz rá alkalom

Borsódzik a hátam és szivárványosat hányok már a témafelvetéstől is. Nem azért, mert utálom a helyet, hanem mert vészesen túl van tolva. (Pedig önkénteskedtem már múzeumban, rendszeresen besegítek a helyi művházban stb.)

Szerintem nem kell eget rengető dologra gondolni. Nem tudom hány éves vagy, de vannak gyerekkori élmények (TV maci, Égigérő fű, A Szeleburdi család, Sicc, Pöttyös könyvek), jellegzetes magyar ízek (újházi tyúkleves, zserbó, hideg meggyleves, pacal, pilóta keksz, tejföl mindenhez :D stb.), építészeti elemek (napsugaras oromzat, székelykapu, Kádár kocka :D) fura szokások pl. a legtöbb háztartásban van egy zacskó, amiben zacskók vannak. Egy barátnőm magyar idiómákkal szórakoztatja a külföldi barátait ("vakarja a tökeit", "szögre hugyozott", "apád nem volt üveges!" stb.).

Esetleg erre is érdemes ránézned (ingyenesen letölthető a kiadvány), ugyanezt a témát járja körbe:

[link]

Nekem a haza a világmindenség, isten, a létezés.

Büszke vagyok sok magyarra, ahogy sok más nemzetségű emberre is, nemzetségüktől függetlenül.