Önzőség? Szégyen? Ha már nem birom? Nagy szülőt ápolok, egyedűl. És már nincs életem, akkor kelek amikor ő fel akar kellni, mindent duplán kell csinálnom. Ha valamire nemet mondok megsétődik.

Nem tud járni, igy nem is tudja megoldani a tisztálkodást sem, ugyhogy kell neki segítenem. Mindig akkor mondja hogy kell neki valami mikor már félig kint vagyok a szobából.Nem vagyok orvos, nem tudok mit kezdeni avval hogyha fáj valamije, nem tudok a lelki dolgaival foglalkozni, nem tudom hogy kell tutújgatni, tudom hogy sok minden bántja, és tudom mit érez, de nekem is van elég bajom, ami soha senkit nem érdekelt. Tanulnom kellene, de amint leülnék tanulni kell neki ez vagy az. Sokat sír. Sokszor mondja hogy nincs senkije. Én nem tudom mit tegyek. Mit tegyek? Önző vagyok? Legszívesebben feladnám ezt az egészet.