Miért ítélik el a rasszistákat / homofóbokat?

Az ítélkezés eleve gáz dolog.

Ezek olyan dolgok,amiken nem lehet változtatni.

Olyan,mintha azt mondaná,hogy az alacsonyabb emberek miért nem nőttek magasabbra.

Vagy ugyanolyan mércével ítélsz meg két embert,aki pl hajlamos a hízásra,még a másik nem,de mindkettő egészségtelen kajákat eszik.

Ez utóbbi nagyon jó példa arra,hogy az ítélkező nem veszi figyelembe a körülményeket.

Vannak dolgok viszont,amin tudunk változtatni,de ezek sem olyan egyszerűek.

Van,aki egész életében küzd,dolgozik magán,még sem ér nyomába annak,akinek minden jó jutott az életben,és semmit nem kellett érte dolgoznia.

Nem egyenlő esélyekkel,tulajdonságokkal indulunk,ezért ítélkezni a leggázabb dolog.

Majd amikor már a sokadik kérdést olvassa valaki, hogy: elhagyott a legjobb barátnőm egy fiú miatt???

Mindezt teljesen felháborodva, sértve, hogy hogy hagyhatja el egyik barátnő a másikat egy FIÚ miatt???

Na amíg ilyen kérdések vannak, addig teljesen jogosan van létjogosultsága is a homofóbiának.

Szóval amíg ők ki vannak akadva, hadd legyek már én is kiakadva.

Előítéletei mindenkinek vannak. Itt az a kérdés, hogy ezek befolyásolják-e a másikhoz való hozzáállásod, hangot adsz-e ennek. Attól nem lesz valaki homofób, hogy nem tud azonosulni ezekkel az emberekkel. Akkor lesz az, amikor beskatulyázza és egy kalap alá veszi az összes homoszexuálist. Például, hogy csak közöttük terjed az aids és mindig, minden áron meg akarnak mindenkit töcskölni.

De ma már mindenkit rasszistának, homofóbnak és transzfóbnak neveznek, csak mert nem támogatja ezeket az embereket és esetleg saját véleményt mer mondani.

20 éves, falusi cigánygyerek vagyok.

Én 7 évesen, iskolába kerülésemkor szembesültem azzal, hogy a származásom másoknak nem tetszik. Nem értettem, hogy az idős magyarasszonyok miért nem köszönnek vissza úgy, mint a cigányasszonyok, miért nevetnek az osztálytársaim azon a szón, hogy "cigány". Otthon talán nem is volt olyan családi vacsora, ahol el ne hangzott volna, hogy nekünk, cigányoknak mindig is nehezebb volt az életünk, most is nehezebb és az is marad. Amikor apa vagy anya egyszer-egyszer valamilyen őket ért incidensről beszélt, mindig előkerült, az a mondat, hogy "azér mer az ember cigány". És persze rögtön jött az igenlés: "Há persze". Akkor még nem fogtam fel, hogy mi is ez, mert nem igazán figyeltem oda olyankor, amikor ilyesmiről beszéltek, mert ez teljesen megszokott volt. Sokkal jobban foglalkoztatott, hogy miért sárga a húslevesben a lé. Akkor döbbentem rá igazán, mit is jelent mindaz, amiről beszélnek, amikor elkerültem iskolába, és a saját bőrömön tapasztaltam a dolgokat.

Volt egy iskolai balhé, ami megértetett velem mindent - unokatestvéremet "lecigányozták". Persze verekedésbe torkollott az ügy, és mi azonnal ott termettünk megvédeni a testvérünket. Amikor a tesitanárnak sikerült szétszedni a verekedőket, odalépett unokatesóm osztályfőnöke. Duci, fekete hajú, nagyon szigorú tanárnő, aki mindig olyan "mádámosan" öltözött. Megkérdezte unokatesómat, mi volt a baj. Ő azt válaszolta: a Kristóf lecigányozott. Akkor a tanárnő dühödten rákiabált: nem megverni kell a másikat, hanem tenni kell azért, hogy ne cigányozzanak! Ekkor unokatesóm a tanárnő szemébe nézett, és hatalmasat ordított az asszony pofájába: De én nem tettem ezért semmit! A tanárnő szemmel láthatóan elszégyelte magát, zavart arcot vágott. Majd annyit kiáltott: osztályfőnöki mindkettőnek! Majd elviharzott.

Akkor értettem meg, hogy nem velem van a baj, hanem a világgal. Vannak olyanok, akik tesznek a cigányozásért. És csak azért, mert olyan a bőrszínem, mint az övék, én is megkapom. Ettől a naptól kezdve kezdett el bennem kialakulni a dac, a büszkeség, a csakazértis. Ez vezetett el odáig, hogy megcsináljam az érettségit és egyetemista legyek. De ennek az is lehetett volna az eredménye, hogy elszomorodok, és beletörődök abba, hogy nekünk mindig nehezebb lesz, és nem lehet több belőlünk, mint amennyit eddig láttunk évszázadokon keresztül a cigányságban.

Értésétek meg: nem azzal van a baj, ha megvetitek a bűnözőt. Azzal van baj, ha nem azt mondjátok, hogy "bűnöző", hanem azt, hogy "cigány". Mert abba én is beletartozom. Ez nekem is ingem. És rajtam kívül még több millió embernek a világon, akik emiatt mondtak le mindarról, amiről gyermekként megálmodtak.

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Lehetne vele vitatkozni, persze. Ez a tudomány lényege, hogy bármivel lehet vitatkozni. Csak ahhoz érvek, tudományos szövegek, kutatások is kellenek. A röhögő smiley nem az. (Mondjuk ez amúgy pont egy olyan kijelentés, amivel lehet vitatkozni, de minek. Társadalomtudósok körében már-már evidenciának számít).