Normális, ha ezek után nem merek döntéseket hozni az életemről?

27 éves srác vagyok. Egész életemben otthon éltem a szülői házban. Jogosítvány nincs, barátnőm sose volt. Egy gazdaságinformatikus diplomám van 23 éves korom óta. Kb. azért mentem a szakra, mert a lakhelyemen ez tűnt a leghasználhatóbbnak (bár itt is lett volna más is, ami lehet kicsit jobban bejön). A diplomámat Android programozásból írtam. Mióta megvan a BSc. diplomám azóta voltam levelezőn, majd nappalin Msc. hallgató, amit akkor feladtam. Majd munkanélküli lettem. Ezutá távmunkában webfejlesztő voltam, de egy idő után itt is elfogyott a talaj alólam. Ezután egy sufni cégben lettem mobil alkalmazás fejlesztő, majd két hétig műszaki eladó. Most másfél éve mindenes rendszergazda vagyok, ami egy évig tetszett, de most az utóbbi fél évben úgy vonszolom magam be a melóba.

Lennének elképzelések, hogy mi tehetne boldogabbá, de ezek sokszor ütik egymást. Gondoltam, hogy elköltözzek, és webfejlesztő legyek újra. A saját szakom MSc-jén is gondolkozom, vagy közgázon. De gondoltam már nyelvészeti, pszichológiai, vagy környezetmérnöki alapképzésre is (környezetmérnökit jelöltem volna szívesen érettségi után). Volt, hogy kutató doktor, vagy előadó szerettem volna lenni. És akkor még nem beszéltem arról, hogy kamaszként a családi tradíció után a lelkészségen gondolkoztam (ezt lehúzom a jövő beli tervek listájáról, ez B tervnek nem való hivatás). Voltak teljesen komolytalan írói babérjaim is. Etc.

Eddig hoztam döntéseket, amik nem igen váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Illetve csak sodródom az életben összevissza mindenféle tervezettség nélkül (abszolút nincs egy karrier ív mögöttem), mindig a nulláról próbáltam újrakezdeni a váltásoknál. Normális-e, ha így nem tudok dönteni a jövőmről, illetve félek, hogy még jobban elbaltázom az egész életem.