Ha a vonaton sír veletek szemben valaki, megkérdeznétek, mi a baj?

Én békén hagynám, maximum akkor szólítanám meg ha látom rajta, hogy keresi a szemkontaktust, szerintem látni lehet valakin ha nem bánja a megszólítást.

Fordított helyzetben ha nekem akarna valaki ilyen helyzetben segíteni és elkezdene kérdezősködni akkor sokkal szarabbul lennék mint előtte. Én azt szeretném, hogy ilyenkor mindenki hagyjon békén és ne akarjon belepofátlankodni a szituávióba, ezért én is így állok másokhoz.

Tudom, hogy ez hülyén fog hangzani, de a "kisugárzásától" függ, hogyan sír...

Pl. az ilyen tipikusan hisztis, műkönnyesnek tűnő sírás nem érdekelne, de ha azt látom, hogy vki tényleg szívből sír vagy még meg is próbálja visszatartani, akkor megkérdezném.

Meg van az a típusú sírás, amiről nekem, előítélet vagy nem, nem érdekel, az jut eszembe, hogy "A hülye k...ja / szemétláda kidobott azért, mert megcsaltam"...

Úgyis elhajtana a nagy francba engem, tehát nem.

Érdekes ez a kérdés, mert legközelebb egy ilyen ember meg pont azt írná ki kérdésként, hogy "Sírtam a vonaton, és a kutya sem kérdezte meg, mi van velem. Miért van ez?"...