Szerintetek lenne-e értelme ennek az ötletnek, vagy hülyeség?

Egyfajta közösségi tér - szabadidős központ - kreatív stúdió létrehozásán gondolkozom, nevezzük bárminek is. Egy olyan helyet képzelnék el, ami szabadon látogatható és ahová betérve mindenkinek lenne lehetősége kipróbálni különböző technikákat, részt venni szervezett workshopokon, akár mesterektől tanulni vagy akár csak hobbi és érdeklődés szintjén kipróbálni új tevékenységeket (ez alatt gondolok mindenre pl. rajzolás, festés, varrás, hímzés, kerámia, kollázs, origami, gyerek kézműves foglalkozások, szinte mindent el lehet képzelni, ami felmerülhet). Szerintem minden korcsoportnak lehetne szervezni nyári táborokat és hétvégi foglalkozásokat is. Sőt, akár azt is el tudnám képzelni, hogy pedagógusoknak lehetne szervezni kreatív eszközkészítő alkalmakat (pl. játékok, jelmez, álarc, báb). Szóval lenne pár ötletem.

Az alap ötlet onnan indult ki, hogy engem már gyerekkoromtól kezdve érdekeltek a művészetek, a barkácsolás és úgy összességében a kreatív alkotó tevékenységek. Ugyanakkor a városunkban és a környékünkön sehol nem volt ilyen lehetőség, főleg nem idősebbeknek (~kamaszok, felnőttek). Ez a mai napig így van: nem tudsz elmenni sehová sem, max. kocsmába/könyvtárba/étterembe/sportolni és itt ki is fújt a lehetőségek tárháza. Még az iskolák sem szerveztek ilyen programokat. Én az egyetemen is hasonlót tapasztaltam, én nem szerettem bulizni stb. és ezért nem nagyon találtam nekem tetsző programokat, mert mind a zene-tánc-ivás hármasra volt ráhúzva. Egyetemváros lévén már nyilván szélesebb volt a választék programok terén, de a fiataloknak és felnőtteknek szánt kézműves-kreatív foglalkozások (pláne közösség szintjén) még mindig csak egy nagyon nagyon mini szeletet tesznek ki (és sokszor csak időszakos (pl. varró tanfolyam) vagy alkalmi (pl. élményfestés)). Ez sokak szemében egy hiányzó lehetőség a fiatal között. Édesanyám pedagógusként dolgozott 40+ évig és azt mutatja a tapasztalat, hogy a szülők egyik foglalkozásról/táborból viszik a gyereket a másikra és már sokszor komoly logisztikát igényel az is, hogy hogyan sűrítsenek be annyi mindent. Ma pedig kifejezetten az a divat, hogy a gyerek járjon angolra, úszásra, hittanra, kosárra, táncra, aerobicra stb.., mindenre. Az egész intézményben anyukám készítette a foglalkozások során használt eszközöket, mert rajta kívül senki más nem tudott rajzolni, varrni, barkácsolni stb. Nyilvánvalóan költségekkel járna és nem ez lenne az évszázad üzlete, de nem is ez a célom. Én szimplán beleuntam abba, amivel foglalkozom és elegem van belőle, hogy egy robotként él az ember. Rájöttem, hogy nekem igazából ez adja a legtöbb örömet vagy értéket az életemben, és ez egyfajta önmegvalósítást is jelent számomra.

Viszont eddig akárhány emberrel beszéltem erről, mindenki csak leszólta, hogy ez hülyeség, semmi értelme nincsen, baromság, nem lenne rá igény, nem érdekelne semmit, nem térülne meg, ez nem profitárbilis stb., tehát senkitől sem kaptam pozitív vagy támogató véleményt.