Szégyenkeztél már azért, mert magyar vagy?

Azért soha nem szégyenkeztem, mert magyar vagyok. Viszont azért igen, ahogy más magyarok illetve magyarnak nevezett kisebbségek "viselkednek" akár itthon akár külföldön.

Nem,magyar mivoltom miatt soha nem kellett szégyenkeznem.

nem szégyenkeztem vele soha. akinek van esze a fejében és rendbe van az élete az ne foglalkozzon rasszizmussal, gyűlölet keltéssel sem világmegváltással. ennyi. elöször a magunk életét tartsuk rendbe, legyünk azokkal akiket szeretünk és kész. dolgozzunk, pihenjünk, legyen hobbink , legyünk egézségesek és éljünk teljes életet mert egy van. bocsi a regényért de ez így van.

Nem.Túlbuzgó agresszív hazafiak minden országban vannak,nem az én problémám.

Csak amiatt szégyenkezem, ami miatt személy szerint én vagyok a felelős.

Én külföldön le szoktam tagadni

Katonaként akkor szégyenkeztem, amikor más nemzetiségű NATO katonákkal kellett együtt dolgoznom és meglátták a "felszereléseinket", munkamódszereinket. Túlléptem a rossz érzésen és bebizonyítottam nekik (is), hogy roncsokkal is lehet eredményes valaki, de nagyon szar érzés volt, hogy nekem a többszörösét kell energiában letennem az asztalra azért, hogy egálba hozzam a mérleget. Az akkori parancsnokaim szerint ez így volt rendben, de a szövetségesek arcán láttam, hogy miként próbálnak nem megfulladni a röhögéstől.

Jellemzően örülök, amikor külföldön nem magyarnak néznek, vagy itthon angolul szólítanak meg a magyarok. Akkora ipari proli a magyarok 90%-a, hogy nem szeretnék rájuk hasonlítani.

Csak akkor amikor a horvát tengerparton egy Nógrádi sós ropogós csomagolást láttam eldobva. Hogy a magyarok szemetelnek. (nyilván nem csak ők, de ez így látványos volt)

Persze. Állandóan és az nagyon gáz, ha valaki még büszke is magára.