Szerintetek is elszomorító?

Hárman nagyon jó barátok vagyunk, tizedikig osztálytársak voltunk, majd én egy költözés miatt egy évet csúsztam, de azóta megint hazajöttem. A két haverom már leérettségizett, egyik jogot tanul, a másik nem jár egyetemre. Én idén érettségizek, vegyészmérnöknek készülök, rengeteget tanulok.

Hónapok óta most lenne, hogy tudnánk végre találkozni. A jogot tanuló haverom rengeteget tanul, alig ér rá, a másiknak a szülei építkeznek, ott segít, meg hétközben dolgozik (4-töl estig)

Ma tudtunk volna összeülni nálam, meg is szerveztük fél négyre. A nem egyetemista haverom írt 25kor, először azt hittem, hogy itt van, erre kitalálta, hogy mégsem tud jönni, mert nyílászárókat építenek. (Utolsó pillanatban🤨). Aztán írt a jogot tanuló, hogy ha a másik sem jön, akkor ő is inkább tanul.

A jogot tanulóra nem haragszom annyira, mert én értem, hogy sokat tanul, és ha időt szakít, akkor már legyen rendes. (Plusz messze is lakik, fél óra autóval neki ide)

De a nem egyetemista, sosem ér rá, pedig semmi dolga, aztán mindig amikor “nem ér rá” a barátnőjével van. Rendkívül idegesítő. És nehogy már ne legyen annyi szabadideje sem, hogy egyszer a barátnője helyett velünk legyen... aztán mondta, hogy akkor jönne holnap délelőtt, mondom órám van. Erre mondta, hogy lógjam el... már nem is válaszoltam erre.

Nekem sincs végtelen sok időm. Majd írtam nekik, hogy jövő hétvége? Akkor a jogot tanulónak nem jó, mert ZH-ja lesz hétfőn, a másik még nem írt vissza.

Aki nyílászárót épít, szerintem csak nem szólt a szüleinek, hogy ma jönne, és beszervezték az építkezésbe. Csomószor csinálja. Nem szól a szüleinek, hogy programja van, és akkor csodálkozik, hogy nemet mondanak, a “én mentem, majd jövök”-re..

(Plusz én még koronás is voltam, három hete nem hogy velük, de senkivel nem találkoztam)

Kicsit csalódtam..