Úgy érzem depressziós lettem itthon, mit tehetnék, hogy jobb legyen?

Most ismételten hazaköltöztem a távoktatás miatt. Szinte minden nap a gép előtt ülök, mert éppen órám van, házit készítek, tanulok, szakdolgozatot írok, prezentációt készítek, beadandót írok... csomó tanár megint vérszemet kapott a digitális oktatástól. A barátaim tőlem távol vannak vagy valami más okból kifolyólag nem tudunk személyesen találkozni és csak nagyon ritkán tudunk beszélni telefonon, cseten. Akiket az egyetemen ismertem meg szintén hazaköltöztek és valaki tőlem több száz kilométerre lakik, az egyik legjobb barátom külföldön ragadt, egy másik barátom családja megfertőződött és karanténban vannak, valakivel pedig az időbeosztásunk miatt nehéz (gyakorlaton van). Most minden bezárt, úgyhogy nem is nagyon tudok hová menni, még egy könyvtárba sem tudok beülni tanulni. A nap nagy részében egyedül vagyok otthon, egy átlag napon nem találkozom és nem is beszélgetek senkivel sem a szüleimen kívül. A szüleim viszont dolgoznak, csak esténként érnek haza és olyankor sem szoktunk együtt csinálni semmit vagy normálisabban beszélgetni (ez mindig így volt, elfogadtam, hogy ilyenek).

Nagyon rosszul viselem, mert egy darabig (főleg tavasszal) még élveztem is egy kicsit és fel tudtam találni magam itthon, pihentem, nyugodt voltam, tudtam fókuszálni a tanulásra. Most viszont vannak napok, amikor csak az ágyban fekve sírok... Hiányzik az, hogy kimozduljak, emberekkel találkozzak és beszélgessek vagy egyáltalán azt érezzem, hogy történik velem valami. Mindig nagyon fáradtnak és kimerültnek érzem magam, kedvtelen vagyok, erőtlen, motiválatlan, szomorú. Azt is észrevettem, hogy sokkal többet eszek és fel is szaladt rám pár kiló, amitől megint csak rosszabbul érzem magam. Nem tudom, hogy ez depresszió-e vagy valami ahhoz hasonló, de nem szeretném így folytatni és nem tudom, hogy hogyan tudnék ebből kilábalni.