Milyen életet szeretnél magadnak?

Hát nem ilyet, ami most van.

Nem szeretnék megöregedni, jobb kiégni mint megfakulni.

Én már nem az életem elején vagyok. Annyit mondhatok, hogy ami nagy célt kitűzöl magad elé, mikor eléred, már nem olyan nagy. És ha visszatekintve az életem nagy részét rossznak látom, elgondolkodom rajta, és akkor rájövök, hogy ami rossz volt, az rajtam kívülálló okok (családtagok súlyos betegségei) történt, a saját dolgaimat viszont a magam természetéhez passzoló módon intéztem. Egyrészt kudarcos az életem, a súlyos családi betegségek, ápolás miatt, másrészt amit én magam befolyásolhattam, azokat viszont nagyon jól intéztem. Mindenki életének legalább a 30-40%-a úgy alakul, hogy neki arra nincs ráhatása. Ha súlyos beteg a szülőd, házastársad, gyereked, onnan nem lehet lekoccolni, ápolni kell. A maradékot osztályozd, amire lehetett hatásod.

Mindig közbejön valami, amit nem lehet kikerülni. Ismertem egy srácot, aki 89 előtt tudományos szocializmus szakot végzett, hogy pártvonalon csináljon karriert. Na, 89-ben borult a rendszer, kezdhetett mindent elölről. Életemben korábban három válság nullázta le a gazdasági helyzetemet: a Bokros-csomag, utána a Medgyessy Péter-féle rendelkezések, aztán a 2008-18-as világválság. Ez a vírusválság a negyedik. Ennyiszer kellett újrakezdenem, pedig mindegyik úgy csapott le, hogy megvolt a megélhetésem, nem voltam szegény. Ez a mostani fiatalok életében is így lesz. Nincs élet válság nélkül. Még jó, ha az csak gazdasági és/vagy egészségügyi krízis, mert a dédszüleitek életében két háború is volt, ahol lebombázták a házaikat. A tervekbe be kell kalkulálni a kb. 5-10 évenként krízist - mert lesz. A házasságok fele felbomlik, ezt is kevesen ússzák meg. Nem lehet biztosra tervezni. Csak az marad a víz színén, aki nagyon találékony, és nem omlik össze a krízisektől. Ne ragaszkodj egy tervedhez se erősen, tudj változtatni, odébb ugrani, ha lecsap a villám.

Van egy alapbetegségem, az jó lenne, ha nem lenne. Aztán szeretnék egy társat magamnak, és munkahelyet váltani. A jövőben csak ez a két utóbbi, amivel számolhatok.

Ha a virusosdi előtti életem visszakapnám az már nagyon jó lenne.

Újat.

Olyan már nem lesz, amire öregen azt mondanám, hogy rendben volt. Ez a hajó már elment. Viszont a jövőre nézve vannak elképzeléseim, amik éppen csak annyival vannak a reálisan elérhető felett, hogy folyamatosan frusztráljon. Ha ezeket az elképzeléseket meg tudnám valósítani, akkor azt mondanám, hogy azért voltak olyan dolgok amik rendben voltak visszatekintve.

Ne legyen semmilyen betegségem se nekem, se hozzám tartozónak, és ne legyek munkanélküli.

Szeretnék olyan kőgazdag lenni, hogy soha de soha ne kelljen a pénzért dolgoznom. Lenne egy kicsi házam, kicsi kerttel, ahol egyedül élnék egy macskával. Mindent meg tudnék venni magamnak, emberek közé nagyon ritkán mennék, és ha dolgoznék is valamit, azt csak azért tenném már, mert szeretném csinálni, és nem mindennap gürizni szarér-húgyér. Kertészkednék, amit lehet ültetnék magamnak, olvasgatnék, megtanulnék festeni és rajzolni... aztán szép nyugalomban megöregedni, és végül meghalni.