Mit csináljak ha a kutyám fontosabb számomra mint a gyerekek?

Évekkel ezelőtt volt egy kérdés, amiben az volt a téma, hogy sok szülő látványosan nagyobb szeretetet tanúsít a kutyája iránt, mint a saját gyereke felé. Amikor le mertem írni, hogy igen, én is vettem észre ilyesmit a környezetemben különböző jelekből, akkor meg voltam kövezve. Tessék, erre most itt van egy ilyen kérdés...

Nem olyan ritka dolog ez sajnos.

Hát ugye a kutya az nem pofázik vissza, nem visítozik, hisztizik... De akkor nem tudom minek vállaltál kölyköt. Mit vártál, hogy soha nem lesz bolt közepén ordítás a csokiért? :D Úgy érzem, te kevered a szezont a fazonnal. Nem nagyon gondoltad át a régi mondást, hogy a kutya nem gyerek. A gyereked se fog kutyaként viselkedni. Ezt el kellene első körben fogadnod. Ne hidd, hogy a te szüleid nem akartak téged kitenni a kanálisba kiskorodba, amikor üvöltöttél, mégse tették.

Sok ilyen van. Aki azzal hitegeti magát hogy a kutya szemében ő a tökély... Míg a gyereknek önálló akarata van, mer ellenkezni, visszadumálni. A kutyával könnyebb mi?

Na, jöhetnek a véranyukák fröcsögni...

Te minden kérdés alatt kötözködsz?

Nincs ezzel semmi baj, meg lehet érteni.

Nekem is fontosabb a kutyám, mint egy gyerek (ami nekem nincs).

“ Nincs ezzel semmi baj, meg lehet érteni, hiszen engem nem szerettek a szüleim és barátaim se voltak soha.” Egyszer olvasgattam a gymö facebook oldalt, feltűnt egy csávó, aki nagyon kiállt amellett, hogy éljen a cf élet, neki sose kell purgyé, többet ér a szabadság, ütné őket lapáttal. Hát rámentem a profiljára, tolószékben ült, torz arca és rákolló kezei voltak.