Mit jelent, ha egy név klasszikus?

Klasszikus: az én fejemben az a klasszikus ami mindig volt, mindig is lesz. Örök érvényű. Letisztult, hagyományos, jelentéssel bír.

A felsoroltak közül számomra klasszikus név az Anna(kislányomat így neveztük el), Éva.

A Kata és a Sára is nagyon tetszenek, ha születik még lányunk, ez a kettő név nagy esélyes, de szerintem ebben a formában nem mondhatóak klasszikusnak. Inkább Katalinként, Saroltaként.

A felsoroltak között a legtöbb inkább mai, bevett név, amik sok nyelven léteznek, és itthon is már évtizedek óta népszerűek.

Én “klasszikusként” olyan történelmi neveket említenék, amelyeknek latin, görög vagy héber gyökere van, több uralkodó is viselte, ezáltal népszerű lett, habár abban a bizonyos érában, ami őket klasszikussá tette, a héber neveknek csak a latinosodott formái voltak népszerűek (József, Mária, Erzsébet, Anna). Nagyszüleink korában azért volt jóval kevesebb Dávid, Dániel például itthon, mert ezeket a neveket jellemzően zsidó származásúak viselték akkor, ami ugye, pont abban az időben elég nehéz bélyeg volt.

Szóval, amiket én mondanék meghonosodott klasszikusként:

Mária, Erzsébet, Izabella, Anna, Katalin, Magdolna, Ilona, József, István, Ferenc, Bertalan, Mátyás, Lajos, Vilmos, Fülöp...stb.

Az én értelmezésemben olyan név, ami már több száz, akár több ezer éves, és "sosem megy ki a divatból", ill. persze vannak időszakok, amikor ritkább, de a mai napig népszerű, nemcsak magyar viszonylatban, hanem az egész világon. Ezek gyakran bibliai, héber eredetű nevek.

Magyar viszonylatban szerintem a legjobb példák pl. Anna, Sára (szerinted modern név, pedig nem, az ószövetségből való), Júlia, Péter, János, Mátyás...stb.