Mi a szerelem?

Sok sikert, jó olvasást 🙂

[link]

1-3 fő a pozitívitás.

2 Ne légy ennyire negatív.

Egyszer voltam szerelmes, gyerek voltam. Akkor kezdtem a gimit, első nap bementem a terembe, leültem hátul és bejött az ajtón egy nagyon magas, nagyon helyes srác, aki komolyan úgy nézett ki, mintha a TV-ből lépett volna ki. Azonnal megakadt rajta a szemem. Elhatàroztam, hogy én a közelébe fogok kerülni, annak ellenére, hogy én általánosban egy utolsó lúzer voltam. Láttam, hogy a "menőkkel" haverkodik, ezért valahogy valami csoda folytán bekerültem a társaságba, amikor osztályfőnök közölte velünk, hogy műsort kell csinálnunk, legyen benne tánc, beöltözés, zene, stb. És ez a srác csinálta a műsort, ő volt a főszereplő is, és engem választott maga mellé, én táncoltam vele. Igaz nem sokan voltunk lányok, de alkatra én illettem hozzá, mert rajtam kívül olyan volt, aki kb 100 kg volt, meg egy másik csaj aki kb 40 kg, meg 140 cm magas. Kijöttem mindkettővel, jófejek, mai napig beszélek velük, de nem illettek ehhez a sràchoz, mint táncpartner, mert nagyon magas emberről beszélünk.

Nagyon sokat próbáltunk, tényleg. És úgy éreztem, hogy a próbák alkalmával egyre közelebb kerülök hozzá, míg végül elhívott egy haverja garázsàba is, jött pár osztálytársunk is, akik a haverjai voltak, és aznap lementünk, volt egy kisebb buli is, próbáltunk is, jobban megismertem őt és a társaságàt, nekem tetszett a társasága is, jól éreztem magamat velük. Aztán egyre jobban vártam a próbákat, amikor tánc közben megfogta a kezemet az én kezem remegett, egyszerűen olyan érzés fogott el, amiket nem tudok leírni. Mintha ideges lennék, de mégis jól esett ez az érzés. Ha a közelemben volt, akkor remegett a lábam, a kezem, ha nem láttam napokig akkor olyan volt, mintha egy űr lett volna a mellkasomban. Volt, hogy direkt úgy intéztem a dolgokat, hogy egy úton jöjjön velem, amikor megy hazafelé, vagy mellém kelljen ülnie órán, stb. Sokáig hesegettem a gondolatokat, én nem lehetek szerelmes, hiszen még csak gyerek vagyok, nem érezhetek ilyet, csak kedvelem, de sajnos nem. Borzasztóan szerelmes voltam. Nyári szünetben nem sokat találkoztunk, és én akkor nagyon szenvedtem. Csak ő járt a fejemben, róla álmodtam, róla beszéltem állandóan. Kb három ember tudta, hogy hogy érzek, ezeknek el kellett mondanom, mert ez az érzés olyan sok volt, hogy muszáj volt valakivel megosztanom. Én akkor olyan állapotban voltam, hogy tanulni nem tudtam, koncentrálni nem tudtam, megváltoztam. Megváltozott az öltözködési stílusom, megváltozott a beszédem, az életstílusom, a zenei ízlésem, megőrültem komolyan mondom. De tudtam, hogy nem lehetünk soha együtt. Lehetünk bármekkora haverok, kerülhetek hozzá nagyon közel, voltam fent nála nagyon sokat, öleltem őt meg nagyon sokszor, ő soha nem fog hozzám vonzódni. Meleg volt, és meleg most is. Ezt nem is tudtam sokáig egyébként, csak egyszer hallottam, és egy buli alkalmával rákérdeztem, hát sajnos igaz volt az amit hallottam. Itt jött a borzasztó kétségbeesés nálam.

S ami a legjobb: Mivel ilyen hihetetlenül, és reménytelenül szerelmes voltam ezt nem bírtam titkolni 100%-osan, egyszer egy buli alkalmával elmondtam neki, hogy én őt nagyon jó pasinak tartom, mire ő azt mondta nekem szó szerint, hogy ha a nőkhöz vonzódna sem kellenék neki soha. Aztán napokkal későbbi bocsánatot kért. Én még ekkor is majd' meghaltam érte. Ez az érzés évekig tartott, azóta sem éreztem még hasonlót sem, pedig volt nem egy kapcsolatom. Attól tartok, hogy nem leszek már soha szerelemes, főleg nem olyanba, akit meg is kaphatok.

Komolyan mondom azt, hogy olyan szerelmes voltam akkor, hogy ha összejöttem volna vele, mára már a férjem lenne. De ki tudja, talán egy másik idősíkon ő heteró, és már tényleg a férjem, mindenesetre irigylem azt a változatomat.

Egyszerűen még a hibàit is imádtam. Nagyon vékony emberről beszélünk,

ami nem éppen az esetem, de nála ez nem érdekelt. Ha most velem szembe jönne az utcán, és rám mosolyogna, én mai napig elolvadnék. Az a mosoly...csodàlatos, abba szerettem bele.

Visszatérve: Na, ilyen a szerelem, és ez a szerelem.

Csecsemő, ne bánts

(What is love, szó szerinti fordításban)