Hogy éltétek meg a "lekezelést" pályakezdőként?
Azt, hogy mindenki lenézett csak azért mert pályakezdő vagy és még tapasztalatlan. Főleg olyan habitusú emberek érdekelnének, akiknek céljuk volt már fiatalon, hogy vezetők legyenek stb.
Én elég rosszul viselem. Tudom, hogy ez a normális rendje az életnek, csak nem bírom kivárni mikor már nem kezelnek kölyökként kvázi. Csak azért mert pályakezdő vagyok. Ezt ti hogy viseltétek?
Sosem voltam igazán pályakezdő. Egyetem mellett dolgoztam, akkoriban azért néztek fel rám, mert kemény szakon tanulok, ráadásul munka mellett. Utána meg azért nem néztek le, mert már volt jó pár év szakmai tapasztalatom a friss diplomám mellé.
Volt talán 1 vagy 2 tuskó, aki lekezelő volt velem, de sosem voltam az a típus, aki ezt szó nélkül tűrte. Akár olyan áron sem, hogy fennállt a veszélye a kirúgásnak. Végül sosem rúgtak ki.
Ha az a célod, hogy vezető legyél, akkor nem veszed fel ezeket. Később sokkal többet kapsz majd ilyenekből a nyakadba. Legyél kedves, közvetlen, nem seggnyaló, de állj közel emberekhez, úgy nehezebb utálni meg fölényeskedni. Én mindig ezt tettem. Ha ez nem volt elég, mertem nyíltan megkérdezni, hogy mi a fene baja van az illetőnek. Ha szivatott, visszaszóltam. Például volt egy oktatás, amin részt kellett vennem annak ellenére, hogy értettem az adott dologhoz a többiekkel ellentétben. Aki tartotta, folyamatosan felém terelte a figyelmet, én pedig nyilván meguntam. Aztán végül visszaszóltam, hogy az én vegzálásom helyett tanítsa meg tisztességesen az adott dolgot, mert nem velem szúr ki, ha a másik 10 ember hozzám vagy hozzá fog mászkálni kérdésekkel ahelyett, hogy haladna a munka, amivel már így is el vagyunk csúszva. Az első munkahelyemen kávét főzettek velem. Nem éreztem megalázónak, megcsináltam, cserébe következő körben megkérdeztem a kollégám, hogy van-e kedve egy kávéhoz, majd megkértem normálisan, hogy csináljon nekünk, legyen szíves. Nem volt a felettesem, meglepődött, de megtette. Aztán idővel kialakult a hierarchia, hogy aki nem a felettesem, azzal nem engedek meg alárendeltséget. MunkaTÁRSAM, akivel poénkodok, akit én is megkérhetek dolgokra és akivel megbeszéljük, ha bántóan viselkedne.
Ne bunkózz és ne tartsd a hátad, húzd meg a határaidat. Nem vagy csicska.
Aki ezért lenéz, az dilis.
Viszont lehet, hogy te rosszul érzékeled. Nem lenéznek, hanem mondjuk helyretesznek, mert nagy a mellényed, pedig tényleg alig van tudásod/tapasztalatod. Vagy esetleg azért magyaráznak, hogy segítsenek, te meg ezt lenézésnek érzed...
De aki tényleg csak azért lenéz, mert pályakezdő vagy, azzal nem kell foglalkozni.
Köszönöm az eddigi válaszokat. Nekem a kávéfőzés elég megalázó lenne, szívesen megtenném, mert szeretek másoknak segíteni, de pont ezáltal érezném lenézve magamat. Sokszor érzem, hogy a fiatalokat alapból lenézik, mert úgysem tudnak semmit. Vagy olyan egyszerű dolgokat magyaráznak el, amin meglepődök, hogy tényleg ennyire hülyének néznek? Ezekből veszem le ezt, lehet a lenézés nem jó szó erre.. mindenesetre rosszul esik. És nehezen viselem amúgy , hogy néha olyan egyszerű dolgokat mondanak.(természetesen nem vagyok bunkó vagy hasonló)Valószínűleg segíteni akarnak, de akkor is ott van a mögöttes tartalom, hogy az illető azt hitte nem tudom....
HR-ben dolgozom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!