Miért érzem azt, hogy csak akkor teljesedhetem ki igazán, ha felvesznek az egyetemre?

Hogy nem lesz semmilyen okod panaszra, ha felvesznek?

Én ugyan nem orvosira jártam,de eü terület volt, kórházi gyakorlatokkal.

Szétszopattak minket is, meg az orvostanhallgatókat is, a rezidenseket ne is említsem. Undorító, gusztustalan egy rendszer az egész (eü+oktatás, meg a kettő együtt is)

Egyébként meg tényleg ne hessegesd el. Így van egy célod, amiért teljes erővel készülsz az érettségire. De ne azért csináld, hogy ezzel majd jól keresel, meg megbecsült leszel, meg a családnak, társadalomnak is megfelelsz, mert még a pénz kb jó, de megbecsülés nulla, a megfelelést meg sürgősen el kell felejteni.

Ha ebben érzed magad jól, ezt tudnád csinálni, és szeretettel állsz a területhez, akkor menj és csináld.

Csak egyféleképpen szerezhetsz orvosi végzettséget: egyetemen.

Ezt leszámítva rengetegen vannak akik a felsőoktatási végzettség nélkül is meg tudnák szrezni ugyanazt a munkát. Máshol is lehet hasznos végzettséget szerezni és máshol is lehet támogató közösséget találni.

Hasonlót érzek, habár én nem orvosira készülök.

Mondjuk itt középsuliban évek óta el vagyok nyomva, nem érzem jól magam itthon se, úgy érzem nem lehetek önmagam. Szóval alig várom az egyetemet ahol új lappal kezdhetek mindent és végre önmagam lehetek.