Volt kétségbeesett időszakotok az életetek során? Hogyan léptetek túl rajta?

Volt. Szüleimmel összevesztem, engem hibáztattak olyan dologért, amiről nem tehettem (nem tanulásról van szó, nem terhességről, nem nemibetegségről, vagy egyéb hatalmas dolgokról, egy olyan dologról van szó, ami sajnos bárkivel megtörténhet, még akkor is, hogy ha nagyon vigyáz magára, és ugyan baj, de viszonylag rövid idő alatt orvosolható dolog). Ez odàig fajult, hogy ki akartak rakni itthonról, eközben volt egy idióta pasim, akihez így muszáj voltam odaköltöznöm. Ő egy retkes, anyuci pici fia volt, de nem volt más választásom. Ezekre a "részletekre" későn jöttem rá, pont akkor amikor már vele voltam, egy házban. El kellett viselnem a koszt (hiába takaritottam ki, rá egy órára ugyanúgy olyan volt a ház, mint a lepratelep, ráadásul olyan szag volt, mint valami hullahàzban, meg volt olyan kosz, ami már több éves volt, és feltakarítani sem lehetett), pénzem nem volt, segítség nulla. Akkor jöttem ki frissen az iskolából. Úgy éreztem elvesztem. Ráadásul az akkori párom anyja, fhuuu. Olyan embert soha senki életébe nem kívánok, de tényleg! A legnagyobb ellenségemnek sem! Szerintem maga az ördög volt az anyja annak a palinak. Olyan alattomos, behàlózó személyisége volt, hogy úgy megtévesztett BÁRKIT, hogy el nem hitte senki azt nekem, hogy valójában milyen. Ilyen kívül mindenkivel angyal vagyok, de igazából senki mást nem szeretek magamon kívül, meg a pénzen kívül, és a pénzért bármit megtett annak ellenére, hogy vállakozó volt. Ha jött valami ellenőrzés, akkor volt, hogy az ellenőr megrakta a bolt hátuljában, hogy nehogy büntetést kelljen fizetnie...Meg ilyenek. Szóval rólam és a fiáról is megpróbàlta az utolsó fillért lehúzni, a fiának pl az utolsó forintig le kellett adnia a fizetését, de volt hogy az neki kevés is volt! Még azon felül is pénzt kért tőle! Ez a hülye meg nyilván nem vette azt észre, hogy az anyja egy igazi manipulátor, koszos, retkes, putris, kapzsi rib anc kur va, hanem bàlvànyozta, hogy az ő anyja maga a tökéletesség.

Őszintén szólva nem sok idő kellett ahhoz, hogy szinte teljesen begolyózzak. Nem tudtam merre van a kiút, mégis mit kéne tennem. Közben találtam egy melót is, ami elég szar volt (igazából maga a munkát szerettem, mert különleges volt, de egyben nagyon unalmas, és nagyon bunkó embereket kellett elviselnem nap, mint nap, elég sok sértést kaptam vadidegen emberektől, és végig néztem nagyon nagyon undorító dolgokat, ráadásul a fizetés annyira nem volt elég, hogy kitöröljem vele). Egy idő után meguntam a mindennapi balhét, minden reggel ordítozàsra keltem, anyuci pici fia veszekedett anyucival. Szörnyű volt. Komolyan ilyen életet senki nem érdemel, mint amilyet én ott éltem. Evés? Ennivaló? Pff. Nem engedték, hogy én főzzek, meg ráadásul abban a házban nem is volt soha semmi ehető, mert mindkettő kényszerevő volt, és ha vettek bármit, addig faltàk kényszeresen a hűtőt, míg ki nem fogyott, meg hát sóherek is voltak, a kocsit is mindig kétezerért tankoltàk maximum, mert ami kétezertől drágább az már megfizethetetlen a vállakozó családnak. Végül lett egy nagy balhé, elmentem dolgozni, és a drága anyósjelöltem végig kutatta az összes cuccomat, az összeset. Ki nem találjátok mit keresett. Igen, pénzt. Talált is. Amikor megtalálta elém vàgta, hogy én mit képzelek, ezt a pénzt biztos loptam tőle. Ezen akkora cirkusz robbant ki, hogy hu. Nem volt mese, rohadt gyorsan lépnem kellett. Mellékesen szerintem semmi köze nem lett volna ahhoz, hogy nekem mennyi pénzem van, és honnan, szerinte volt, sőt szerinte én azt tőle loptam (főleg, hogy nem is volt sok pénzem). Leléptem, nagy nehezen kipengettem egy szoba albérlet árát, kivettem egy nagyon olcsó albit, ami azért volt olcsó, mert volt két lakótársam, plusz a tulaj lent lakott a földszinten. Két hónap után a két lakótársam kitúrt engem, mert a munkám miatt elég gyakran éjszaka mentem haza, és volt hogy napokig ott sem voltam. Ráadásul mindkettő egyetemista volt, én meg nem, és kinéztek. Jártam iskolába, de nem egyetemre. Mennem kellett onnan is. Elmentem egy ismét olcsó szobába, ami azért volt olcsó, mert az is egy koszos putri volt. Bogaras volt, nem működött a konnektor, nem volt zár az ajtón, és ott is túrt a cuccaim között a tulaj. Na ez meg a halálom, komolyan. Ételben itt sem dúskàltam, kerestem egy pár tízezer forintot alkalmi melóval, és az meg szinte egy az egyben elment a szobaalbira, kaját meg ilyeneket ettem.: Hajàban főtt krumplit, mirelit pizzàt 300 forintért, száraz kenyér, vajas zsemle. Sokszor a közös hűtőből kellett lopnom, mert volt hogy volt több kiló gyümölcs a hűtőben, stb. Azokból lopkodtam, hogy ne haljak éhen. Volt, hogy vajra nem volt pénzem, és azt kellett lopnom. Nagyon szégyelltem, de muszáj volt. Ígyis fogytam valamennyit.

Viszonylag hosszú vergődés, kínlódás, valamennyi mentális leépülés után hazamentem, és nagyon nehezen de kibékültem az itthoniakkal.

Az a pár hónap nagyon kétségbeesetten telt. Például mikor költöztem ki az albérletből hallottam ahogy a tulaj kibeszél engem, és mindenféle tanulatlan parasztnak hív engem, a családtagjai meg ott ültek körben az asztalnàl, és rajtam röhögtek egyszerre.

Hát, azóta mi történt? Hamarosan végzek a harmadik szakmàmmal, tervezek menni kishajójogsira, még idén jelentkezni fogok nyelvvizsgàra, és ha minden jól megy nem túl sokára egyetemista lesz, egy jó egyetemen, és egy jó szakon, ez az "analfabéta, tanulatlan paraszt". :)

Szerintem már most több végzettségem van egyébként, mint azoknak akik ott engem ilyeneknek neveztek.

Szóval igen, volt egy időszak az életemben ami nagyon szarul telt, nagyon nehéz volt, és úgy éreztem, hogy össze fogok roppanni teljes mértékben, tehát tudom mit jelentenek ezek a szavak. Ha gondolod írj, öntsd ki a lelkedet, hátha tudok valami hasznosat is mondani.

Ugyanezt ill hasonlot tapasztaltam csak terhes lanyrol.

Egyedül maradt, az ismerösöm jött össze vele, aki szinten anyuci pici fia es agyon csicskàztattàk lehuztàk ahogy tudtàk, kisbabàt nàluk szült, anyasàgàban is biràltàk es irto gyorsan mély depresszioba is esett szegeny lany.nem tudom mi lett vele, de hal ég elköltözött onnan, igy neki csak jobb lehet a sora.

Totàlisan kicsinàltàk öt is.

Persze ök nem igy adtàk elö, csak abszolut ismerem a csaladjukat.

Rolam:

Nekem akkor volt a legkétsègbeesettebb sorom mikor nem volt munkàm es az utolso pénzemet adtam arra, hogy kimenjek külföldre dolgozni vendeglatasba, es kint kiderült hogy valojaban prostitualtakat keresnek. A kövi vonattal hazajöttem. Es nulla Ft om maradt. Es a full kilatastalansàg. Az éhhalàl elöttem.

Aztàn még összekapartam kölcsönökböl ujabb utra valot es egy pàrszor még megjartam igy ill hasonloan. Mashol pl el akartak adni az USA-ba (bebiszitternek vettek fel kisgyerekhez-Németo. es aztàn olyan ajànlatokat tettek-az apuka' nem e kiutaznék mert nagyon sok pénzem lenne mert vannak kapcsolatai vmi màgnàssal az "iparban". Megint mashol kisebbség volt a kollektiva, akikkel nem lehetett kijönni meg stb

Borzalom sz.r elveszettnek lenni a vilàgban egyedül nöként.