Mi a legőrültebb dolog, amit valaha csináltál?

Egyszer stoppoltam, mert a taxis nem vette fel a telefont.

Egyszer buliból meg chillelésből (szóval 0 alvás és kis aznap) visszamentem a koliba letusolni, majd el mentem állásinterjúra. Schlusspoén: felvettek xd

Egyszer kielégített a barátom, úgy hogy a húgom.

Éjjel görkoriztam egy amúgy forgalmas úton és majdnem árokba ugrottam egy motoros miatt.

Elég sokszor ellógtam a barátaimmal gimiben jó pár óráról, és olyankor mindig kocsmába mentünk, vagy a közeli gyárba húzódtunk be meginni valamit. Volt, hogy órára hozott osztálytársam bort, teànak àlcàzva, és azt ittunk négyen óra közben. Volt, hogy a reggelt osztálytársamnàl kezdtük, és eleve bepàlinkàzva mentünk be. Nem büszkeség, de jó emlékek ezek.

Szakítás után kb egy hónappal nagyon magam alatt voltam, és összetalálkoztam egy ismerőssel, megbeszéltük, hogy találkozunk, megiszunk egy-egy doboz sört, aztán aznap amikor találkoztunk volna hívta egy ismerőse, hogy van meló a Balatonon, érdekli-e, mondta, hogy ugen, és aznap, amikor találkoztunk akkor kellett indulnia, nem mondta le a velem való találkozást, eljött, és hát nem egy sör lett a vége a dolognak, hanem sokkal több, berúgtunk, és megkérdezte, akarok-e vele menni. Soha nem voltam még akkor a Balatonon, igent mondtam. Hazamentem, összekaptam pár cuccom, beültem a főnöke kocsijàba, és elmentem a Balatonhoz az ismerősömmek (ami innen egyébként nagyon messze van), ott meg megismertem egy pasit, akivel hullámvölgyekben ugyan, de sokáig elvoltam.

Semmit nem bántam meg, ha újra kéne kezdenem, akkor ettől is őrültebb dolgokat tennék, és nem érdekelne ki mit gondol(sokáig nem mertem szinte semmit csinálni, mert az értékelt, hogy az emberek mit fognak gondolni).

Talán... Volt, hogy túl sok féle drogot kevertem össze. Azt hiszem ez a legvészesebb. Hál istennek rengetegszer sikerült józanul észbe kapnom, amikor nagy hülyeséget csináltam volna. Pl. Majdnem fent aludtam Gellért hegyen, majdnem leugrottam az egyik Pesti hídról öngyilkosság miatt, majdnem kiszúrtam a szemét egy srácnak tollal. Ezek sorsfordító események lehettek volna. Az a félelmem van, ami nagyon sok pszichonautának, hogy egyszer annyit szívnak és annyi tudatmódosítót kevernek hogy egy élethosszig tartó szenvedés/pokoltrippbe kerülnek be, és tönkre teszik az agyukat végleg.

Már vezettem biciklit is úgy h majdnem elütöttek háromszor Pest belvárosában, de olyan sebesen, hogy szét tört volna mindenem. Fura az élet, hogy így leirva látom, mennyi mindent túléltem...