Aki intézetben nőtt fel, vagy örökbe fogadták, az örült volna, ha egy egynemű pár örökbefogadta volna?

Szinte semmilyen szülőképem nincs, mert nincs olyan felnőtt, aki tartósan velem lett volna gyerekkoromban. Az a nevelő, akit leghosszabb ideig ismertem, 5 évig volt velünk, a többi 1-2 év után elment máshová dolgozni. Bármilyen családban szívesebben lettem volna, bármilyen szülői mintát szívesen láttam volna, de mivel cigány születésű vagyok, már egész kicsi koromban a tudtomra adták (3 éves koromban kerültem intézetbe), hogy szinte nulla esélyem van fogadócsaládot találni, és így is lett.

Az a nő idióta, nyilván jobb nekik egy szerető családnál

Intézetben nőttem fel és bármit megadtam volna szerető szülőkért, és az érdekelt volna legkevésbé, hogy azonos neműek. Nem a szexualitásukon múlt volna, hogy mennyire jól nevelnek fel.

Intézetben nőttem fel és egyáltalán nem hiányzott a család. Szerintem a saját elba..ott szüleim ezt a vágyat kiírtották belőlem.