Sírtatok már olyan helyzetben, ahol nagyon nem kellett volna és nagyon ciki volt?

Amikor 14 évesen anyám nagy balhé után elcipelt levágatni a hajamat, mert neki nem tetszett hogy hosszú. Ott ült a széken mögöttem és dirigált a fodrásznak hogyan vágja le. Akkor elsírtam magam. Nagyon szomorú szitu volt.

A második amikor új husiként engem küldtek el leépítéskor az első munkahelyemről. Nem tudtam hogyan tovább, nem volt B tervem, egyedül tartottam el magam albérlet mellett.

-Amikor eladósodtam végleg, összeomlott minden. Egy barátommal telefonáltam épp a vasútállomáson, vártam a vonatot. Ott a padon telefonálás közben zokogtam neki.

Második forgalmi vizsgám volt, akkor már tényleg magabiztosan vezettem, mondta az oktató is ne izguljak... Olyan feladatot húztam, hogy egy ívben forduljak meg. Meg is csinàltam, mentem tovább. Hirtelen szólt a vizsgabiztos, hogy álljak le jobb oldalra, cseréljek helyet az oktatóval. (Nem engedtem ki magam elé 2 kocsit akik szembe àlltak velem, gondolom nem vettem figyelembe egy táblát) Nem tudtam mit rontottam el, úgy rámjött a sírás, hogy míg vissza nem értünk a vizsgaközponthoz nem tudtam abbahagyni. A vizsgabiztos adott zsebkendőt a kocsiban. Lehet így nem ciki elolvasva, de azért utána szégyelltem magam.

N